Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

'308 Ismertetések kai kimutatható, hogy a hűtési teljesítményben így elérhető előny csak időszakos (általában csak a nyáreleji hetekre vagy hónapokra terjed). A mélyebb rétegekig terjedő tartós felmelegedés ugyanakkor rendkívül káros lehet a tó biológiai viszonyai szempontjából — különösen, ha a vízkivétel az általában 10—15 m mélységben kialakuló hirtelen hőmérséklet-csökkenés (az „átmeneti réteg") alatti mélységből történik. A vízkivétel célszerű, illetve megengedhető mélysége ezért — egészen kivételes esetektől eltekintve — ne haladja meg a 2—10 métert. 2. Még sokkal kedvezőtlenebb az, ha a felmelegedett hűtővizet vezetik be az állóvíz mélyebb rétegeibe. Ez a megoldás egyébként a hűtési teljesítmény szempontjából is hátrányos. Üzemi és vízvédelmi szempontból egyaránt az az előnyös, lia a felmelegedett vizet nyílt felszínű csatornákban közvetlenül a felszíni rétegbe vezetik be, hogy a légtér felé a hőleadás minél hamarabb meginduljon és minél intenzívebb legyen. 3. A vízvédelmi kérdéseknél mondottakból következik, hogy a felmelegedett vfz bevezetése különösen akkor jelenthet veszélyt, ha szennyvízterheléssel párosul. A felmelegedett szennyvizeket (például a cukorgyárakét) ezért mindig lehűtés után kell a vízfolyásokba bevezetni és vigyázni kell arra, hogy a hűtővíz bevezetés ne kerüljön szennyvízbevezetés közelébe.