Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Az Oroville-gát 277 Orovillc város már nevében is California romantikus aranykorszakának emlékét idézi, most, mint a kaliforniaiak mondják, a „fehér arany", a víz fényes jövőjét hivatott biztosítani. A gát célja tározás, ármentesítés, energia-termelés; a mellett üdülésre alkalmas vidéket hoz létre a különben meglehetősen sivár tartományban. Az építkezés 1963-ban indult meg s hatalmas ütemben halad előre: a 80 millió köbméteres gátat 1968-ban már átadják rendeltetésének. A gát keresztmetszetét a legmagasabb szelvényben a 2. ábra mutatja. Magja a gát alapján egy hatalmas betontömb, az ebben vezető folyosó aljáról készült el a vízzáró függöny, cement besajtolással, mely a kavicsos altalajban a szivárgás meggátlására szolgál. Ehhez a több mint 20 m magas tömbhöz csatlakozik a gát 1. zónája, mely a vízzárást hivatott biztosítani. Anyaga kis képlékenységű iszap és agyag (w, = 32—38%, Pi = 11—16%, y, = 2.85 g/cm

3), mely az anyagnyerő helyen sajátságosan szem esés anyagnak tűnik; másodla gos szerkezete miatt kötött jel lege csak vízzel átgyúrva tapasz talható (ekkor viszont még egyegy arany-pikkelyecske is felfedezhető). Az anyagot hegybontók és vonóköteles kotrók termelik ki és fenékürítős 19 m

3-es szállító járművek viszik a töltésbe. A gát vízzárósága jórészt ennek az anyagnak a kifogástalan beépítésétől függ, ezért rendkívül nagy gondot fordítottak a tömörítésre s az előzetes aboratóriumi vizsgálatokra. E vizsgálatok kimutatták, hogy az áteresztőképességi együttható megengedhető legnagyobb értéke к = 106cm/s = = 1 ft/év); ennek biztosításához pedig у = 2,37 g/cm

3 térfogatsúlyt kell elérni (!), a laboratóriumban meghatározott optimális tömörítési víztartalom mellett. A tömörítéshez az anyagot 25 cm vastag rétegben terítették el és száztonnás gumiabroncsos tömörítővel nyolc menetben járatták meg (3. ábra). A beépítés előtt és alatt nagyon gondosan ellenőrizték az anyag víztartalmát, de a tömörséget érdekes módon nem mérték. Kimutatták ugyanis a részletes helyszíni vizsgálatokkal, hogy a tömöritési mód (terítési vastagság, víztartalom, tömörítő menetek száma, átfedések stb.) pontos előírása s az előírások megtartásának szigorú ellenőrzése minden körülmények között biztosítja azt, hogy a gát tömörsége a kívánt értéket el fogja érni. Ehhez persze még azt is hozzá kell tenni, hogy az időjárás nagyon egyenletes, a csapadék nagyon kevés s voltaképpen csak két hónapra korlátozódik.' E vízzáró zónához a 2. jelű átmeneti zónák csatlakoznak mindkét oldalon. Ennek anyaga agyagos kavicsos homok; a tömörségnek itt még az előbbinél is nagyobbnak kellett lennie (

y = 2,45 g/cm

3 nedves térfogatsúly!), a gát stabilitása érdekében. A 3. zóna már csak a megtámasztást adja, viszont ennek tömege a legnagyobb : 45 millió köbméter durva szemcsés anyagot kell a gátba behordani és tömöríteni, úgy, hogy térfogatsúlya elérje a y = 2,41 g/cm

3 értéket. E hatalmas tömeg biztosításához a környéken az összes anvagnyerési lehetőséget figyelembe kellett venni: io kocsiból álló, különleges vasúti szerelvények (40 t teherbírású kocsik, 2 2500 LE-s lokomotívval) éjjel-nappal szállították az anyagot, 10 —20 km-es távolságról (4., 5. ábra). Mint anyagnyerő helyeket, felhasználták azokat a hatalmas dombokat is, melyek az aranyláz idejéből, mint „meddőhányók" maradtak vissza az arany kimosása után: bizony kevés gát épül úgy, hogy a vízáteresztő zónákba rendkívül gondosan kézzel mosott szemcsés anyag kerül! A földanyag szállításához a szállítószalag-rendszereket is széleskörűen felhasználták: az említett vasúti kocsik 3. ábra. Tömörített felszín. Figyeljük meg, hogy a képen levő görgetegkő (kb. 12 cm 0 )a tömörítő jármű hatására eltört, de nem nyomódott be 8*