Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A lakótelepek csatornázása Svédországban 213Az eleveniszapos berendezések túlnyomó része az ismert svéd INKA rendszerű, a csepegtetőtestek pedig nagyterhelésűek. Lund városában a tisztított szennyvizet a befogadóba vezetés előtt oxidációs tavon vezetik át. Az ország északi területein a tisztítótelepek nagy részét a befagyás elleni védelem céljából fedetten építik. Az oxidációs tavakat általában a 2000 lakos alatti településeknél alkalmazzák kb. 10 m

2/fő terheléssel. Igényesebb tisztítás esetén sok esetben sorbakapcsolt tórendszereket alkalmaznak. Az oxidációs árkok alkalmazási területe az 1000 lakos alatti kitelepülések. Az utóbbi évtizedben a kisebb települések szennyvizeinek tisztításánál igen elterjedt az aerob iszapstabilizálással működő eleveniszapos eljárás, ahol az iszapot vagy külön, vagy a szennyvízzel együtt levegőztetik. Az iszapkezelési eljárások közül leginkább a mezofil íszaprothasztást alkalmazzák. Az ország 7,6 millió lakosságának 71%-a van közüzemi csatornával ellátva. Összehasonlító képet az 1. táblázat ad, amelyben több ország jellemző adatait foglaltuk össze. Közüzemi csatornák általában elválasztó rendszerűek. A fagy miatt az ország jelentős területén nagy mélységre kell fektetni a csatornát és különösen a vízvezetéket, ezért — költségkímélés miatt — közös munkaárokba fektetik a két hálózatot, de a vízvezetéket magasabb szinten helyezik el. Igen elterjedt a csatornák gumigyűrűs kötése. Készítenek csatornákat kötés nélküli műanyagból is (polythene). Egyre szélesebbkörű gyakorlattá válik több település részére egyesített csatornázási rendszer építése. Részben a helyi befogadók hiánya, részben a szennyvíztisztítási költségek csökkentésére irányuló törekvés vezet a regionális megoldáshoz. Stockholm északi peremvárosainak és külvárosainak szennyvizeit 60 km hosszú sziklába épített, alagútszerű csatorna gyűjti össze és vezeti a Lidingö szigeten levő központi szennyvíztisztító telepre. Ez a Kcippala-i rendszer (1. ábra), amely Svédország első regionális csatornázási rendszere. A Kcippala-i csatornázási rendszer 11 települést szolgál ki, amelynél a csatornák túlnyomó részét és a szennyvíztisztító telepet is sziklába mélyítették. A rendszer ma 400 000 lakost szolgál ki. Másik jelentősebb regionalis csatornamű az ország nyugati tengerpartján van. Egy 30 km hosszú partszakasz valamennyi települése egy közös csatornaműhöz csatlakozik, ahonnan a szennyvizeket a partvonaltól mintegy 1000 m-re a tengerbe vezetik. Az utóbbi években a vízellátásra és csatornázásra fordííott összegek igen nagy mértékben növekedtek, elérték az 1950. évinek a négyszeresét, 600 millió svéd koronát. Ennek oka az életszínvonal jelentős emelkedése, az új lakások számának növekedése és a rendszerek kiépítéséhez nyújtott állami támogatás fokozódása volt. Kis településeknél a csatornamű egy főre eső építési költsége (2. ábra) átlagosan, 2000 svéd korona körül van, ebből 20% jut a tisztítótelep költségeire. A közüzemi csatornaművekhez csatlakozó lakosok részére bekötésre az állam 10 évnél nem hoszszabb lejáratú kölcsönt biztosít. A bekötés költsége is kb. 2000 korona/fő. A lakosság csatornadíjat nem fizet, csak vízdíjat, amely kb. 75 Öre/m

3. A vízminőség védelmének és a csatornázási munkáknak központi irányítója a Nemzeti Útügyi Hivatal Vízellátási és Csatornázási Osztálya. Ezen kívül a következő intézmények foglalkoznak a vizek tisztaságának védelmével: 1. A Vízhigiéniai Egyesület, 2. A Községi Közegészségügyi Hivatalok Egyesülete, 3. A Királyi Természetvédelemi Társaság, 4. A Svéd Víz- és Csatornaművek Egyesülete, 5. A Svéd Tanácsadó Mérnökök Egyesülete.