Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai

250 Horváth Sándor A táblázatban felsorolt víziutak egy gigantikus — a Fekete—tengeren át rövidzárt — körvezetéket képeznek, illetve ahhoz kapcsolódnak. A körvezeték déli ága a Duna, nyugati lezárása a Rajna, keleti a Dnyeper, északi ágát pedig a német, lengyel és szovjet nyugat—kelet irányú víziutak képezik, melyek közül a Mittelland és a Bug—Pripjat hajócsatorna a legjelentősebb. A Duna vízgyűjtőjében levő és tervezett víziutak egyes adatait а IV. táblázatban tüntettük fel. :!. A magyar vízi úthálózat fejlesztése a) Víziúthálózatunk kapcsolata az európai víziútrendszerekkel A magyar víziúthálózat fő ütőere — a Duna — révén alkotó elemét képezi Európa középső részén kialakulóban levő egységes víziúthálózatnak. A magyar víziutak fejlesztése során ezt a földrajzi helyzetünkből adódó körülményt indokolt messzemenően figyelembe venni. Az 1980—2000 között megvalósuló hatalmas „európai kelet—nyugati víziútrendszer" lesz hivatott a Dnyeper és Rajna között elterülő több millió km

2 kiterjedésű, több százmillió lakosú és a világ egyik legiparosítottabb és mezőgazdaságilag legfejlettebb kontinentális területén a tömegáruk, export-import forgalom keretében történő cseréjét lebonyolítani. Ez azt jelenti, hogy a magyar víziutaknak, elsősorban a Dunának, a hazai belső tömegáruforgalom lebonyolításán kívül nem kevésbé fontos szerepe : a nemzetközi export-import forgalom — és ezen belül a magyar áruk export-import forgalmának — kiszolgálása és átbocsátása. Vízi közlekedésünk szempontjából általánosságban értékelve a Duna határainkon kívül fekvő szakaszával kapcsolatos víziúthálózat jelentőségét megállapíthatjuk, hogy a Duna Magyarország alatti szakasza számunkra két szempontból jelentős: 1. Duna-tengerjáró hajóink ezen a szakaszon áthaladva érik el tengerentúli céljaikat és térnek vissza hazai kikötőjükbe, 2. dunavölgyi alsó szomszédjaink felé irányuló export-import forgalmunk gazdaságosan ezen az útvonalon bonyolítható le. Magyarországon kívül az összes dunamenti állam egymásközötti forgalmában igénybe veszi ezt az utat. A jövőben ezek a közlekedési feladatok lényegében előreláthatólag nem változnak, változás csupán a szállítandó áruk mennyiségében, valamint a hajók nagyságának és számának növekedésében várható. Más a helyzet a Duna Magyarország feletti szakasza felé irányuló és az onnan származó forgalom tekintetében. Itt a Rajna—Majna—Duna, a Duna—Odera, az Odera—Elba csatornák megépítése a víziúton lebonyolítható export-import forgalom teljesen új távlatait nyitják meg. Ebben az export-import forgalomban számos olyan ország is részt vehet, amelyek eddig víziösszeköttetés hiányában partnerként nem szerepeltek. Előreláthatólag azonban nem csupán a dunai víziutat használók száma, hanem a szállítandó áruk mennyisége is nagymértékben megnő. A tervezett és részben már épülő víziutakon a dunamenti államok — köztiik Magyarország is — közvetlen víziúti összeköttetést kapnak a Rajnával, az Elbával, az Oderával és Dnyeperrel és ezek útján a rotterdami, hamburgi és szczecini kikötőkkel, valamint a krivoj-rogi iparvidékkel. Ezek az összeköttetések mind az európai, mind a tengerentúli export-import forgalmunk szempontjából számottevőek,