Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai

A magyar víziúthálózat 245 Л vízi szállítás fejlődését akadályozó főbb tényezők 1. az új beruházások tervezése során gyakran nem mérlegelik objektíven a vízi szállítási változatot, 2. vízi útjaink mellett fekvő ipartelepeink nincsenek megfelelő kikötőkkel és korszerű rakodóberendezésekkel ellátva, 3. a dunai és tiszai vízi útrendszerek között hiányzik az országon belüli vízi összeköttetés, 4. a vasúti és hajózási díjszabások nincsenek egymással összhangban és a tarifák nem tükrözik a tényleges szállítási önköltséget, 5. a szállítók nem eléggé érdekeltek az olcsóbb szállítási módok kihasználásában, 6. hiányoznak meglevő kikötőinkből is a korszerű raktárházak és rakodó berendezések. 2. Ilövid helyzetkép az európai víziutakról A szállítások növekedésével a vízi szállítás jelentősége világszerte emelkedett. Néhány jellemző példa : Az Amerikai Egyesült Államokban a vízi szállításokkal kapcsolatban kialakult általános vélemény: 1. a vízi utak éltető segédeszközei a gazdasági életnek, mivel a vízi szállítás olcsó, 2. a vízi utak segítik a velük szomszédos ipartelepeket és biztosítják a piachoz való jó hozzájutást, 3. csak teljesítőképes belvízi hajózás révén lehet a vasutak díjszabás politikáját megfelelő határok között tartani. Figyelemre méltó körülmény, hogy Franciaországban a Szállítóeszközök Használóinak Országos Konferenciája egységes tervet terjesztett a kormány elé a vízi úthálózat fejlesztésére. Rámutattak a vízi szállítás gazdaságosságára és a gazdaságosság emelésének további lehetőségeire. Javasolták a Rajna és Rhone medencéi — a keleti és a délkeleti iparvidék — közötti Rotterdamot és Antverpent Marseille-el összekötő ún. Észak-déli vízi út, továbbá Rouent, Le Havret és a párizsi medencét, valamint a Szajnát a Rajnával összekötő Nyugat-Keleti vízi út megvalósítását. Foglalkoztak továbbá azokkal az útvonalakkal is, melyeket a két nagy tengelyen kívül, azokhoz csatlakozóan megtartani, illetve fejleszteni kell. Általános érvényűeknek tekinthetjük a Konferencia megállapítását, mely szerint „a víziút rendeltetése, hogy tömeges szállítást tegyen lehetővé nagy bányászati, termelési vagy fogyasztási központok között, hogy ezek kölcsönösen és olcsón cserélhessék ki szükségleti cikkeiket vagy terményeiket, és hogy a nagy tengeri kikötők számára eredményes kapcsolatot biztosítson egy minél nagyobb hátországgal". A Német Szövetségi Köztársaságban — a gazdasági lehetőségek által szabta ütemben — folytatják a meglevő víziutak korszerűsítését és újak építését. A közlekedésügyi miniszter a víziutak építésére vonatkozó második négyéves terv benyújtásakor hangoztatta: „tévedés azt feltételezni, hogy a német gazdasági élet víziutak nélkül volna lebonyolítható". Az NSZK víziútfejlesztési tervei közül a dunamenti államok szempontjából legfontosabb a Rajna—Majna—Duna csatorna megvalósítása, amelyet egyes 6'