Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Horváth Sándor: A magyar víziúthálózat fejlesztésének irányai

A MAGYAR VÍZIŰTHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK IBÁNYAI Dr. HORVÁTH SÁNDOR

1 Mielőtt a magyar víziúthálózat fejlesztésének kérdéseire térnék, úgy vélem hasznos néhány szót szólni a jelenlegi víziúthálózatunk állapotáról és röviden áttekinteni az európai víziúthálózatnak azt a részét, amely hazánk szempontjából jelentős, vagy a jövőben azzá válhat, majd befejezésül érinteni a hajózás néhány gazdaságossági vonatkozását. Ennek megfelelően tanulmányom négy részre tagozódik; és pedig az első részben a jelenlegi magyar víziútrendszer állapotát és kihasználását tárgyalom, a másodikban megkísérlek rövid helyzetképet adni az európai víziutakról, a harmadikban ismertetem a magyar víziúthálózat fejlesztésének főirányait és végül a negyedikben néhány gazdaságossági kérdést kívánok érintőlegesen elemezni. 1. A jelenlegi helyzet a) A magyar víziútrendszer főbb adatai Vízrajzi adottságainkból folyóan a magyar víziútrendszer két gerince a Duna és a Tisza. E két folyóhoz csatlakoznak kisebb jelentőségű víziútjaink. Rendszerünk két részre tagozódott, közöttük összeköttetés az ország határain belül nincs (1. ábra). A nagy hajózásra is alkalmas víziútjaink (I. táblázat) hossza 1564 km, ebből 1321 km állandóan, 243 km azonban csak időszakosan hajózható; 928 km hosszú szakasza jelzőberendezésekkel ellátott. Főbb víziútjaink jelenlegi állapotát nagyvonalakban a következőkkel jellemezhetjük : A Duna hajózási és jégjárási viszonyainak megjavítására Magyarország a múlt század közepe óta nagyszabású munkálatokat végzett. Ezek eredményeként meg1 dr. Horváth Sándor a műsz. tud. kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatóhelyettese. A közölt tanulmány Budapesten, 1965. szeptember 6—9.-e között tartott „A Dunaesatornázás szerepe és jelentősége a transkontinentális víziúthálózatban" című kongresszuson elhangzott előadás anyaga. Az előadás alapját az a tanulmány képezte, melyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából alakított munkabizottság dolgozott ki. A munkabizottság tagjai dr. Horváth Sándor, Ziegler Károly, Bucsi László, Falvaii Károly, dr. Fehérvári László, Haubnek Ferenc, Honti Gyula, Jolánkay Gyula, Kerkápoly Endre, Kovács István, Molnár F.lemér, Mátrai István, Sréll Imre, dr. Szép Àndor és Turocsi Ágoston voltak.