Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése

A felülről vezérelt öntöző csatornarendszerek 237Összefoglalásul megállapíthatjuk tehát, hogy a szelvényméretváltozások közvetlen környezetében, a két szelvény maximális vízszállításának különbségére méretezett túlfolyókat kell létesíteni. E túlfolyók megépítése, illetve az elhagyásukat lehetővé tevő szelvénybővítések elkészítése között, a megengedhető vízszintingadozások figyelembevételével, több változat elemzése útján, gazdaságossági mérlegelés alapján kell dönteni. Igen lényeges végül az a szempont is, hogy a túlfolyó céljaira is szolgáló mellékcsatornák feltétlenül a szolgáltató kezében maradjanak. A tanulmány a felülről vezérelt öntözőcsatorna-rendszerek bögéinek méretezése során követendő alapelvek és szempontok meghatározását tűzi ki célul. Ennek érdekében elsőként a böge méretezés fogalmával foglalkozik, s ennek célját a vízszinttartó zsilipek, a csatorna, a vízkivételek, a vészkiömlők és a túlfolyók adatait meghatározó hidraulikus jellemzők közgazdasági mérlegelésén alapuló megállapításban jelöli meg. A továbbiakban a tanulmány a hidraulikai méretezés részletkérdéseinek elemzésével kíván közelebbről foglalkozni. A vízszinttartó műtárgyakkal kapcsolatban elméleti következtetésekre és gyakorlati megfigyelésekre támaszkodva megállapítja, hogy kéziszabályozású műtárgy céljaira feltétlenül a billenőtáblás-bukó típus javasolható, míg a jelenlegi adottságok mellett a hidraulikus elven működő automatikus vízszinttartó műtárgy kialakításakor a zsilipes megoldás mellett kell dönteni. Rámutat a tanulmány arra, hogy a böge mentén előálló vízszintingadozás számításánál feltétlenül figyelembe kell venni a vízszinttartás pontosságát, a pontosságra jellemző vízszintingadozási tartományt is. Ez utóbbi a hidraulikus elven működő automatikus felvízszinttartóknál mintegy +5—10 cm-re tehető, míg ugyan ez az érték kéziszabályozás esetén — а К. IV. fürt-főcsatornán végzett megfigyelések szerint — billenőtáblás bukónál +5 cm, zsilipes megoldásnál +7,5 cm. Igen lényeges az a körülmény is, hogy a felszíngörbe lehetséges legalsó helyzete akkor áll elő, ha a böge legkisebb terhelése esetén a vízszinttartó műtárgy az ingadozási tartomány aljának megfelelő ponton tartja a szintet; míg a legmagasabb helyzet az ingadozási tartomány legfelső pontján tartott szint és a maximális vízhozam levonulása esetén jelentkezik. E kérdéscsoport utolsó kérdéseként a tanulmány kitér a vízszinttartó műtárgyak által okozott nyomásveszteségekre, s ezek figyelembevételére alkalmas módszerekre. A vízkivételi műtárgyak kialakítási módjára térve a tanulmány elsőként a megengedett vízhozamingadozás nagyságával foglalkozik. Ebből kiindulva részletesen elemzi a zsilipes és a palástos vízadagolóknál megengedhető vízszintingadozások mértékét (2., 3. ábra és I. táblázat); s ezt, továbbá a vízszinttartás helyén fellépő vízszintingadozást figyelembe véve, javaslatot tesz a mértékadó felvízszintmagasság meghatározási módjára (4. ábra). Tekintettel arra, hogy a mértékadó felvízszintmagasság megállapításánál igen lényeges kérdés a felszíngörbék meghatározása, a tanulmány kitér ennek ismertetésére is. Példán szemléltetve bemutat egy pontos és gyors számítási eljárást (5., 6. ábra és II. táblázat). Vizsgálja ezen kívül a mederérdesség és a felszíngörbe alakja közötti összefüggést (7. ábra), s arra a megállapításra jut, hogy a ténylegesnél na-