Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése

A felülről vezérelt öntöző csatornarendszerek 235kapcsolatos feladatát, egyúttal egyenesen feleslegessé teszi a vészkiömlők alkalmazását. Feleslegessé teszi azért, mert a böge alsó végén levő műtárgy lezárása esetén a megemelkedő alvíz hatására a felső műtárgy is lezár. Ez a folyamat a csatorna mentén hullámszerűen fölfelé terjed, s így végül a fővízkivétel lezáródását is maga után vonja. Összefoglalásként megállapíthatjuk tehát, hogy a hazai tervezési gyakorlat el szokott tekinteni a külön vészkiömlők létesítésétől. A tervezőnek azonban e gyakorlat követésekor is mindent el kell követnie annak érdekében, hogy a vízszinttartó műtárgyak mozgató szerkezetének váratlan elromlása, vagy a hirtelen töltésszakadások következtében előálló károkat a minimálisra csökkentse. Ennek a követelménynek a kielégítése pedig a víztelenítő műtárgy és az ahhoz csatlakozó levezető csatornák helyes kialakításában, a töltések biztonsági méretének, illetve a vízszinttartó műtárgyak által veszély esetén még tartható maximális szinteknek a célszerű meghatározásában, továbbá az automatikus vízszinttartó műtárgyak szerkezetének helyes kialakításában rejlik. b) A túlfolyók és kialakításuk A vízelosztó csatornarendszernek a folyásirányban lefelé haladva mind kisebb és kisebb területet kell ellátnia öntözővízzel. így a terhelés csökkenésével mind kisebb és kisebb szelvényméretekre van szükség. Ezért az öntözőcsatorna rendszerek jellegzetes sajátossága az, hogy az egymásalatti bögék vízszállítóképessége lefelé haladva, bizonyos lépcsőkben fokozatosan csökken. Vagyis valamely bögéből a maximális terheléskor oda belépő vízhozamot általában nem lehet az alatta fekvő bögébe továbbítani. Ugyanakkor a felülről vezérelt rendszerek üzemének alapvető jellegzetessége az, hogy a fővízkivétel egy előre meghatározott program alapján továbbítja a vizet a rendszerbe, melytől eltérni, vagyis az előre nem látható esetleges terheléscsökkenéshez alkalmazkodni csak hosszabb idő elteltével, újabb szóbeli utasítás alapján tud. így előfordulhat aztán az, hogy egyes termelői vízkivételek előre nem látható hirtelen lezárása miatt a ki nem vett víz elindul az alsó, esetleg már teljes kapacitással működő szakasz felé. Vagyis szükség lehet arra, hogy azt a rendszerből elvileg még a mederszűkítés szelvénye előtt úgynevezett túlfolyókon keresztül eltávolítsák. E túlfolyókra azonban nem csak a termelői vízkivételek által ki nem vett víz eltávolítása miatt van szükség. Ugyancsak majdnem teljes terheléssel üzemben tartott rendszernél, szükség van a szállított vízmennyiségek tervszerű megváltoztatásakor is. A fővízkivételen beadott víz a vízkivétel szelvényében ugyanis nem egyszerre jelentkezik, hanem bizonyos idő alatt fokozatosan nő fel az igényelt értékre; s hasonló, de fordított előjelű folvamat játszódik le a fővízkivétel zárásakor is [10]. így a vízhozamnövekedés kezdetétől a vízkivétel nyitásáig, illetve a vízadagolás megszüntetésétől a vízhozamcsökkenés befejeződéséig a vízkivétel szelvényébe érkező vizek tovább folynak. Azaz, ha az alsó szakasz éppen teljes terheléssel működik, ezeket a vizeket éppen úgy el kell távolítani a rendszerből, mintha azok a vízkivétel előre nem látott, hirtelen lezárásából adódtak volna. Könnyen belátható most már az, hogy egy-egy bögénél az eltávolítandó, túlfolyó vizek nagysága éppen egyenlő a saját és az alatta levő böge vízszállítóképessé-