Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése

A felülről vezérelt öntöző csatornarendszerek 231Belátható ugyanis az, hogy ha a felszíngörbét a tényleges érdességnél kisebb érdességet figyelembe véve határozzák meg, akkor ez a tényleges vízszint alatt, ellenkező esetben pedig a felett fog elhelyezkedni, s a kettő közötti távolság a vízszinttartás helyétől távolodva fokozatosan nő. Ha tehát a tervezésnél — mint ahogy szokásos — a valódi érdességnél nagyobbat tételeznek fel [8], hogy a tervezett szelvény a mértékadó legnagyobb vízhozamot még „biztonsággal" szállítsa ; úgy ez az eljárás a vízkivételek szempontjából éppen a biztonság csökkenésére vezet. Ilymódon ugyanis a mértékadó felvízszintmagasság a vízszinttartó műtárgytól mért távolságtól függően a tervezett szint alá süllyedhet. Ez pedig a vízkivétellel gravitációsan ellátható terület nagyságának, illetve palástos vízadagolóknál ezzel együtt a vízszállításnak a csökkenését is maga után vonhatja. Ennek kiküszöbölésére tehát az üzem során a tartott szinteket esetleg a tervezett szint fölé kell emelni; aminek viszont a töltések biztonsági mérete, s az a körülmény szabhat határt, hogy a szóbanforgó eltérés nagysága függ a távolságtól. Az utóbbi miatt ugyanis előállhat az, hogy egy olyan duzzasztás, mely a vízszinttartás helyétől távoleső vízkivitelnél éppen előállítja az üzemvízszint, a közeli palástos vízadagolóknál már túlzottan magas felvizet idéz elő. Hogy pedig az itt tárgyalt hatás a vízszinttartás helyétől távoli vízkivételekre valóban jelentős, annak igazolására a 7. ábrán bemutatjuk а К. IV. fürt-főcsatorna 4. bögéjével kapcsolatos számításaink végeredményét. A vizsgált esetben a böge vízszinttartó zsilipjének felvízi mércéjén 91,19 m A. f. magasságban volt a víz, míg ettől felfelé 1477 m-re a felszíngörbe 91,23 m A. f. magasságban, azaz 4 cm-rel magasabban helyezkedett el, s a bögén 3,76 m

3/s vonult le. A szakasz geometriai jellemzőit már a korábbi feldolgozási munka eredményeként ismertük [8]. így tehát minden alapadat meg volt ahhoz, hogy különböző érdességi tényezőket felvéve, s az ezeknek megfelelő felszíngörbéket meghatározva megállapítsuk a vízfelszínben a szakasz eleje és vége között mutatkozó magasságkülönbséget és annak az észlelt értékhez viszonyított eltérését. Ezek azok az értékek, melyek a 7. ábrán a független változó értékének felvett Strickler, Manning, Lindquist-féle к értékekhez mint függő változók tartoznak. Természetesen magától értetődő az is, hogy az általunk „észlelt" magasságkülönbség tulajdonképpen szintén mérési és észlelési eredmények alapján számított érték. Ezért a véletlen-jellegű hibák hatásának feltüntetése érdekében ábránkon vékony szaggatott vonallal bejelöltük azt a tartományt is, melyen kívül a „0" tengely csak 5%-os, illetve 1%-os kockázattal kerülhet [9., 57. o.]. Mindezek figyelembevételével láthatjuk tehát, hogy ha az észlelési eredmények által meghatározott magasságkülönbséget hibátlannak tekintenénk, úgy a mederre adódó érdességi tényező к = 67,7 lenne, s ez az érték az 5%-os, illetve 1%-os kockázatú hibahatárt tekintve is csak к — 58,7, illetve к = 56,4 értékre szállhat le. A felszíngörbékkel elvégzett számítások így minden szempontból igazolták azt a korábbi feldolgozások eredményeként levont következtetést, hogy a vizsgált szakaszra jellemző benőttségmentes, kötött agyagmeder esetén a Strickler, Manning, Lindquist-îéle érdességi tényező feltétlenül а к = 52 érték fölött helyezkedik el [8]. A csatorna méretezésénél ezzel szemben к = 34-es értékkel számoltak. Ez tehát — mint az ábráról látható — azt jelenti, hogy ha a vizsgált szakaszon a mér-