Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

2. füzet - Szigyártó Zoltán: A felülről vezérelt öntözőcsatornarendszerek bögéinek méretezése

A felülről vezérelt öntöző csatornarendszerek 227Erről a kérdésről egyébként a felvízszintingadozással kapcsolatos kérdések elemzésénél már szóltunk. Ezért itt csak annyit kell megjegyezni, hogy felvízszintszabályozó nélküli zsilipes vízkivételeknél természetesen nincs értelme annak, hogy a II. méretezési szakaszon a 2. mértékadó felvízszintet vegyék alapul, hanem itt is az 1. mértékadó felvízszinttel kell számolni. A zsilipes és a palástos vízadagolók közötti további különbség a műtárgy magassági elhelyézésének körülményeiben, s e körülmények következményeiben van. Amig ugyanis a palástos vízadagoló vízszállítását, egyébként adott körülmények között egyértelműen eldönti a küszöbszint magassága, addig a zsilip esetében ennek hatása egészen más módon jelentkezik. Pontosabban : a zsilipek magassági elhelyezésénél az egyedüli kikötés az, hogy a műtárgy egyértelmű hitelesíthetősége érdekében a zsiliptábla alatt mindenkor nyomásalatti átfolyás alakuljon ki [3., 188. o.]. Ez pedig az esetek döntő többségében alkalmazásra kerülő, hosszabb-rövidebb csőtoldalékokkal egybeépített, úgynevezett „csőzsilipek"-nél annyit jelent, hogy a be-, illetve a kifolyási nyilás felső szélét a víz még a legalacsonyabb vízállás esetén is legalább 10—20 centiméterrel el kell borítsa. Az így adódó szint alatt tehát a műtárgy bárhol elhelyezhető, s további lesüllyesztésének mértékét egyedül csak az építési, illetve gazdaságossági szempontok korlátozzák. Végül a palástos vízadagolók és a zsilipek méretezése közötti különbséget tárgyalva meg kell emlékezni még a nyomómagassággal kapcsolatos kérdésekről. A palástos vízadagolóknál, mint láttuk, ennek az értéknek a meghatározására tulajdonképpen nincs is szükség. A megengedett felvízszintingadozás és a mértékadó felvízszintmagasság ismeretében ugyanis, a műtárgy vízszállítását egyértelműen meghatározó küszöbmagasság enélkül is megállapítható. Nem így van ez azonban a zsilipeknél, ahol azok vízszállítását csak a nyomómagasság ismeretében lehet meghatározni. Az ezzel kapcsolatos problémák részletes elemzésébe azonban nem igen érdemes belebonyolódni. Bebizonyítható ugyanis egyrészről az, hogy ha a vízszintek ingadozása kis mértékű, s így csak legfeljebb + 10%-os vízhozamingadozást okoz, úgy a nyomómagasság értéke — a gyakorlat szempontjából teljesen elegendő, mintegy 1,5%-os pontossággal — megegyezik az al- cs felvízszint irgadozási tartományának középértéke közötti távolsággal. Másrészről viszont az is nyilvánvaló, hogy ha a vízszintek ingadozása az előbb említett mértéket meghaladja, úgy mindenképpen időnkén*' z ilipállás módosításra van szükség, ami pedig a nyomómagasság különös gonddal történő meghatározását egyben feleslegessé is teszi. Ezért tehát a zsilipek nyomómagasságát célszerű, s a gyakorlat szempontjából teljesen megfelelő ebben az utóbbi esetben is az al- és felvízszint ingadozási tartományának középértéke közötti távolsággal azonosítani. Azaz: a zsilipek mértékadó nyomómagasságát minden esetben az ingadozási tartományok középértékével meghatározott közepes felvízszint és alvízszint különbségeként célszerű értelmezni. d) A felszíngörbék meghatározása Az előzőekből nyilvánvaló, hogy a mértékadó felvízszint meghatározásának egyik kulcskérdése a mértékadó felszíngörbék helyes megállapítása. Ezért célszerűnek látszik kissé részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel is. 5 Vízügyi Közlemények