Vízügyi Közlemények, 1966 (48. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A HELVÍZJÁHAS ÉS A NAPFOLTTEVÉKENYSÉGEK KAPCSOLATA POLGÁR GYÖRGY

1 A mezőgazdálkodás legsúlyosabb kérdése az aszály elhárítása. A hosszú évtizedek óta folytatott időjárási feljegyzések adatai a csapadékhiány, az aszály és a csapadékbőség valószínű előfordulására, ezek törvényszerűségére engednek következtetni. Az időjárás előrejelzése azonban hosszabb időre sem megoldhatatlan probléma. A különböző területek és különböző elemek (légnyomás, hőmérséklet, csapadék stb.) között fennálló összefüggéseket úgynevezett összefüggési egyenletekben fejezik ki. Ezeknek a nagy fáradtsággal kiszámított egyenleteknek a segítségével kétségkívül meg lehet határozni az egyes időjárási elemeknek pl. a hőmérsékletnek, a csapadéknak a valószínű értékét a nyári vagy a téli évszakra. Ezek azonban csak bizonyos határok között válnak be, és ezért csak tájékoztató jellegűek. Á hosszú idejű előrejelzéseknek egy ága az időjárási időszakosságok, periódusok kutatásából áll. Az időjárás jelenségek kutatói már régebben rájöttek arra, hogy időjárásunkban ritmikus hullámzás észlelhető. Ez a ritmus a legrövidebb időköztől a leghosszabbakig terjedhet. Vannak 1—2 éves, de évszázados periódusok is, mégis a legtöbbet foglalkoztak a napfoltok 11 éves időszakosságával. A napfoltok száma 11 éves időközökben megnövekedik, majd fogy. A kutatók igyekeztek az időjárási elemek és a napfoltok között kapcsolatot keresni, ezek a kapcsolatok azonban nem teljesen tisztázottak. A napfolt szâmçk és az időjárási elemek közötti összefüggésről egyes kutatók nézete sem egységes. így pl. Baur kimutatta, hogy Európában a hőmérséklet maximum inkább a napfolt maximumára esik és nem a napfoltok minimumára, mint ahogy a többi kutatók állították. A napfoltok háromszoros időszakosságán alapul tulajdonképpen a Briiknerféle 35 éves időszakosság és ennek kb. háromszorosa a Mémery-féle száz éves periódus. 1957. júliusától 1959. december 31-ig tartó nemzetközi geofizikai együttműködés az erős naptevékenység időszakában sok érdekes geofizikai jelenségre derített fényt. A nap erős hatását figyelték meg a légkör felső rétegeiben, a földmágneses térben, a kozmikus sugárzás területén, az ionoszférában stb. Az 1958-ban észlelt napfolt maximum idején volt az elmúlt 200 évben a legtöbb napfolt. Még élénken emlékezünk az 1958-tól 1962-ig tartó aszályos jellegű évekre is. Á száraz éveknek és a napfolt maximumnak ez a nyilvánvaló egybeesése adta az ötletet, hogy összefüggést keressek az aszályos, a száraz, a nedves, azaz belvizes évek és naptevékenység között. Vizsgálataimat visszamenőleg 1860-tól 1960-ig 100 éves időközre végeztem el (1. ábra) és annak eredményeit, következtetéseit a következőkben adom közre. 1. Megállapítások 1. Az évi közepes napfoltszámok görbéje átlagban határozottan 11 éves periódust mutat. A legkisebb periódus 10 éves, a legnagyobb 12 éves (a maximumok és minimumok térköze is nagyjából azonos). 2. A görbék felszálló ága mindig meredekebb, mint a leszálló ág. Ha a periódust a minimumtól a minimumig számítjuk, akkor a csúcs (maximum) mindig a periódus első harmadában van. Tehát a periódus egyharmadában 3 — 4 évig növekedik, kétharmadában 6 — 8 évig csökken az évi közepes napfolt szám. 11'olgár György mérnök, irányító tervező, Vízügyi Tervező Vállalat.