Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Fekete György: A belvízi utak összehasonlítása a hordképesség-kihasználás alapján

A belvízi utak összehasonlítása 7!> A Dunabizottság Ajánlásai azt mutatják, hogy a Dunán a folyócsatornázási tervek megvalósítása után, vagyis a II. ütemben, hajózás szempontjából elsősorban a vízmélység és a hajóútszélesség megnövelése lesz számottevő. A megnövekedő vízmélységek a jelenlegieknél lényegesen nagyobb merülésű, és ebből kifolyólag nagyobb hordképességű hajók közlekedését fogják lehetővé tenni. Szovjetunió több mint 13 000 km hosszúságú belvízi úthálózatát az ún. garantált minimális vízigények és a hajóút átlagos hajózható vízmélysége alapján hét osztályba sorolták. Az egyes vízmélység kategóriákhoz tartozó hajóút szélességek, minimális kanyarulati sugarak, hajózsilip méretek, hidak és kábelek alatti űrszelvénymagasságok méreteit egységesen dolgozták ki. A hét mélységi osztályhoz tartozó típushajók fő méreteit, a hajóösszeállítások legnagyobb szélességét és a vízszint feletti legnagyobb fixpont-magasságokat az osztálybasorolás egyaránt tartalmazza. A nyugat-európai területre vonatkozóan az Union Internationale de la Navigation Fluviale Párizsban megjelentette az európai viziutak osztályozására „A nemzetközi viziutak műtárgyainak méretei" c. kiadványát

3. Ez a kiadvány felsorolja a nyugateurópai főbb viziutak hajózás szempontjából jellemző műszaki paramétereit, rögzítve a meglevő és a tervezett méretadatokat. A nemzetközi érdekeltségű európai belvízi utak egységes rendszerének kidolgozásával az Európai Gazdasági Bizottság keretében jelenleg is foglalkoznak, és külön munkacsoport fog foglalkozni a szabadfolyású viziutak műszaki összehasonlítására szolgáló egységes módszer létrehozásával. A belvízi utakat aként kell összehasonlítani, hogy a hajó, a hajóút, a nautikai és egyéb viszonyok kölcsönös egymásrahatásának gazdasági eredménye a hajózás teljesítőképessége szempontjából legyen meghatározható, illetőleg elbírálható. Korábbi ezirányú vizsgálódásaimat kiterjesztve, alant ismerteten a különböző belvízi utak egységes, a hajózáskapacitás kihasználhatóságán alapuló összehasonlításra vonatkozó módszereimet. A vizsgálódások két részből tevődnek össze: az első részben még statikusan, a másodikban már dinamikusan fogjuk a hajót és a víziutat szemlélni. 1. A szabadfolyású viziutak statikus összehasonlítása a hajózási tonnakapacitás alapján A bevezetőben említett osztályozás egy-egy műszaki, nautikai vagy gazdasági (teljesítmény) mutatón alapult és alapul. A különböző osztálybasorolások általában elkülönítve tartalmazzák a víziközlekedés pályáját—a víziutat és annak paramétereit — a víziközlekedés eszközeit — a hajókat és jellemző adataikat —, a nautikai körülményeket; a hidrológiai viszonyokat; valamint a gazdasági (teljesítményi) eredményeket (pld. a víziúton egy év alatt szállított áruk tonnamennyiségét, vagy a teljesített árutonnakilométer értékét) feltüntető mutatószámokat. Ahhoz azonban, hogy a műszaki-nautikai paraméterek és a tényleges teljesítményi (forgalmi) adatok rögzítésén túlmenően mód nyíljék legalább a főbb paraméterek korelációjának feltárására, illetőleg a víziút-úszómű és vízjárási viszonyok nyújtotta lehetséges teljesítmények bizonyos szempontok szerinti meghatározá1 Dimension des ouvrages internationaux de navigation, Paris, 1961. ó Vízügyi Közlemények