Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

564 Muszkalay László A vízadagoló után derékszögű kanyar következett, majd kb. 10 m hosszú egyenes, trapézszelvényű, betonozott csatorna. Ennek a végén trapézszelvényű venturicsatorna volt beépítve, mely a szívóaknába torkollott és egyes esetekben visszaduzzasztott a venturiba. A mérőhely a venturi felett volt 4 m-rel. A venturi-csatorna vízszállítását a csatornában mm osztású mérőléccel állapították meg. Ugyanígy határozták meg a mérési szelvény méreteit is, amiből a mindenkori vízmélység alapján számították a tényleges vízszállító szelvényt. A gyakorlat résztvevői 15 csoportban, átlagosan öt-öt mérést végeztek a viszonylag kedvezőtlen mérési szelvényben (vízadagoló utáni erős turbulencia, éles iránytörés, hullámos felszín, kis szelvény, a venturi-csatorna közelsége stb.). A méréseket Ott —

Minor, rögzített irányú műszerrel, 5 cm átmérőjű és 5 cm menetemelkedésű vitorlával végezték, átlagosan 10 mérési pontban (2. ábra) 20 mp-ig észlelve, az előzőekben ismertetett eljárás szerinti kiosztásban, a vízhozam értékét a fordulatszámok átlagolásával meghatározva. Az így meghatározott 73 vízmérési adatból 11,4 cm és 33,7 cm venturi mérőmagasság, illetve 10,9 l/s és 72,9 l/s vízhozamértékek közt a mért értékek logaritmusainak lineáris kiegyenlítésével határoztuk meg a trapézszelvényű venturi-csatorna vízszállítási egyenletét (3. ábra). Ezek szerint: Q = 0,1486 h

175

3 Mérési p о ni о It ki о s zt a s a hmax-nsl I И МВ

I 2. ábra. Л mérési pontok közelítő kiosztása a keresztszelvényben I0

i ( 20 30 Vízállás а Venturi csatornaban, h cm 3. ábra. A mércsi adatokból szerkesztett vízhozamqörbe