Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

562 Muszkalay László továbbra is megköveteli az eddigi össz-mérési időt függetlenül attól, hogy ismeretes a vízfolyás pulzációja vagy sem. Végeredményben a tényleges mérési idő csökkentése mindig a pontosság rovására történik. Ezért ha csak nem gyors és nagy változások kimutatása a feladat, a mérési pontok számának csökkentésétől el kell tekinteni. A mérési időt csökkenteni lehet viszont a mérési pontok kiosztásának megváltoztatásával. Első sorban kisebb szelvényeknél a pontok gondos kiosztása és a távolságok kellő pontosságú betartása jelentős időt vesz igénybe a tényleges mérési időhöz képest. Ennek az időnek a csökkentését segítette elő a dr. Szigyártó Zoltán ajánlotta ún. egyenletes pontkiosztás, ami elsősorban a mérések előtt ismeretlen sebességeloszláshoz való legszabatosabb illeszkedést biztosítja [3] és ugyanakkor az egyenlő súlyú mérések megvalósítására törekszik, a függély középsebesség számításának egyszerűsítésével együtt. Az azonos súlyú mérések elvének kiszélesítésével az egyenletes pontkiosztást kiterjeszthetjük az egész szelvényre is. Ebben az esetben minden egyes mérési ponthoz azonos nagyságú szelvényrész tartozik és így a szelvény kis és nagy sebességei egyenlő súllyal vesznek részt a középsebesség képzésben. Ezzel elérjük azt, hogy az ismeretlen szelvénysebesség-eloszláshoz a legmegbízhatóbb módon illeszkedünk, most már nemcsak az egyes függélyekben, hanem az egész szelvényben. Ezen elv alapján megvalósított, gyors mérési és számítási eljárást a következőkben ismertetjük. A szelvény felvételnél egymástól — a szelvény szélességétől függő — azonos távolságokra végezzük el a mélységméréseket. Ez megfelel a legújabb gyakorlatnak. A kiadott előírások [3] szerint végezve a mérést a meder alakulása megbízhatóan meghatározható és a középmélység igen kis véletlen jellegű ingadozással számítható. A szelvényterületet a mért mélységek összegezésével és a mélységmérési pontok távolságával való szorzással számítjuk. Sebességmérésnél először közelítően egyenletes pontkiosztást készítünk az egész szelvényre. A szelvény méretétől függően ez kétféle képpen történhet. Nagy szelvények esetén célravezetőbb a szokásos függélyenkénti mérés, a függélyek közti műszerszállítás minimálisra csökkentése érdekében. Először a víztükör szélességét tíz részre osztva meghatározzuk a függélvek egymástól való távolságát, az első függélynél a parttól fél távolságot véve figyelembe. Második lépésként az egyenletes pontkiosztás elve szerint táblázatból a függélyekben is kiosztjuk a mérési pontokat. A mérés gyorsítása érdekében azonban megelégedhetünk a függélymélységek dm pontosságú 5 vagy 10 részre való osztásával is. A használatos sebességmérőnek a lehetőséghez képest komponensmérő, lehető legkisebb menetemelkedésű vitorlával ellátott és feltétlenül fordulatonként jelző műszernek kell lenni, elektromágneses jelszámlálóval. A műszert lehetőleg vezetősines rúdon kell alkalmazni vagy a rúdhoz kell rögzíteni, hogy a szabatos méréshez szükséges, szelvényre merőleges műszertartás megvalósítható legyen. A gyakorlatban elterjedt, önbeálló műszerrel való mérésnél is alkalmazható ez az eljárás, természetesen az önbeálló műszer alkalmazásának minden hibájával és előnyével együtt. Ugyanígy ólomsúlyra szerelt, csörlővel mozgatott műszerrel is elvégezhető a mérés. Az első mérési pontba közelítőleg beállítva a műszert a sebességmérést 50 mp-ig végezzük. Jegyzőkönyvet a jelszámlálók típusa szerint kell vezetni. Legegyszerűbb esetben a jelszámláló nullázható és elektromos kapcsolóval van ellátva. Az első pontban nulláról kezdjük a számlálást az elektromos kapcsoló segítségével indítva és megállítva. A további pontokban nullázás nélkül működtetjük ismét a számlálót az elektromos kapcsoló segítségével, vagyis összegezzük az összes mérési pontban észlelt fordulatszámot. Nem nullázható számlálónál a kezdeti és a végső fordulatszám különbsége adja az összes fordulatot. Ha részletes feldolgozás is történik, akkor a jegyzőkönyvben bejegyezzük a közbenső fordulatszámokat is. Kisebb szelvényeknél nem függélyekben, hanem szintekben végezzük a mérésti A műszert ilyen esetben mindig rögzítjük a rúdon és így tartjuk a szelvényre merőlegesen. A szintek közelítő mélységét úgy határozzuk meg, hogy a szelvény legnagyobb mélységét 3 — 5 részre osztjuk megközelítően és a felszíntől ennek a felével engedjük le a műszert a rúd segítségével. Azt az állást a rúdon rögzíthető gyűrű segítségével az áthidalás egy vízszintes síkjához képest megjelöljük. A továbbiakban az így meghatározott síkban 5 — 10 pontban végzünk mérést megközelítőleg egymástól azonos