Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Alföldi László: Mélyfúrású kutak vizsgálata és a vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása a vízgazdálkodásban

MÉLYFÚRÁSÚ KUTAK VIZSGÁLATA ÉS A VIZSGÁLATOK TAPASZTALATAINAK FELHASZNÁLÁSA A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN Dr. ALFÖLDI LÁSZLÓ

1 A vízgazdálkodás fogalomkörébe ma már a mélységi vizekkel való gazdálkodás is beletartozik. A mélységi vízkincs igen nagy szerepet játszik az ország vízellátásában, hiszen ma is több mint 20 000 kút csapolja meg a mélybeli vízadórétegeket. A kutak száma évről évre rohamosan növekedik, például 1963-ban Magyarországon már 711 kutat fúrtak. A mélységi víztermelés mennyisége azonban még messze van a maximális lehetőségektől, bár a helyi túlzott igénybevétel -— a működő kutak nagy része lakott területeken készült, ezért a településeken belül aránylag sűrű a kúthálózat — és még inkább a gazdaságtalan termelés nem ritka jelenség. 1. A kitermelhető vízkészlet meghatározása Egy-egy vízadó réteg kitermelhető vízkészlete mindenképpen korlátozott, vagy az utánpótlás nélküli vízadóknál véges. A vízadóréteg helyzetéről, kiterjedéséről, továbbá a réteg fizikai jellemzőiről még aránylag sűrű kúthálózat esetén is csak vázlatos ismereteink vannak. Kiterjedését ritkán lehet meghatározni, a vízutánpótlás lehetőségét és mértékét pedig legfeljebb csak becsülhetjük. Megfelelő mintavétellel a réteg hézagtérfogata és porozitása meghatározható és a teljes víztartalma is kiszámítható. A gyakorlatban azonban csak a legritkább esetben tudnak a vízadórétegből zavartalan mintát venni — leginkább csak oldalfal mintavétellel — ezért a hézagtérfogat és a porozitás meghatározása is csak hozzávetőleges. A szokásos mintavételekkel a réteg szemcseösszetételét meghatározzák, de a fellazulás és anyagkeveredés miatt ezek az adatok is a valóságtól többé-kevésbé eltérnek. A nagy bizonytalanság és a sok ismeretlen tényező miatt valamely vízadóréteg tárolt vízmennyiségét csak hozzávetőlegesen határozhatjuk meg, a kitermelhető vízkészletet pedig legtöbbször csak a termelési adatok alapján még nagyobb bizonytalansággal becsüljük. Az egyes kutak kitermelhető vízhozama és a hozam tartóssága megfelelő vizsgálatokkal meghatározható, és az ugyanazon rétegre telepített kutak vízhozamalakulásának figyelembevételével valamely megadott terület kitermelhető vízmenynyiségére következtethetünk. ' A tanulmány írója dr. Alföldi László geológus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa.