Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási hossz-szelvény

A vízgazdálkodási hossz-szelvény 517: sére, a tározási lehetőségek és a vízvédelem szempontjait is figyelembe véve". Talán valamivel általánosabb s ezért a lényeget jobban megközelíti a következő meghatározás: „A vízkészletgazdálkodás a vízkészletnek a népgazdaság egésze szempontjából optimális hasznosítása és az emberi élet és tevékenység számára való megóvása érdekében kifejtett tervszerű műszaki-gazdasági és jogi-közigazgatási tevékenység". Itt a „népgazdaság" szónak beiktatásával voltaképpen valamely ország vízkészletgazdálkodását határoztuk meg. IIa az előbbi meghatározásban a „népgazdaság" szót a „valamely vízgyűjtőterület lakossága" kifejezéssel helyettesítenők, a vízkészletgazdálkodás eszmei lényegét jobban megközelítenénk. A jelenlegi viszonyok között azonban inkább csak törekvéseket, semmint a valóságos helyzetet jellemeznénk. A vízkészletgazdálkodás helye a népgazdaságban még általában tisztázatlan. Minthogy a tevékenység gyakorlati kezdeményezője —• általános feladatköréből következően — a vízügyi szolgálat, és első megvalósítói vízimérnökök, elfogadott szokás szerint a vízkészletgazdálkodást a vízügyi munka részeként, éspedig bizonyos szempontból kitüntetett részeként tekintik. Ez az elterjedt felfogás azonban csak részben ismeri fel a vízkészletgazdálkodás lényegét, mert a vízkészletgazdálkodás a különböző vízügyi szakágazatok tevékenységének bizonyos szempontok szerinti összehangolása mellett — a vízkészletek optimális hasznosítása és megóvása szempontjából — a népgazdaság valamennyi ágazatának munkáját összehangolja. Tehát nemcsak vízügyileg, hanem népgazdaságilag is központi feladatot képez. Az anyagokkal való emberi gazdálkodást úgy is tekinthetjük, mint az anyag természetes átalakulásába, változatlanságába vagy helyváltoztatási folyamatába való céltudatos beavatkozást. Míg azonban a különböző ásványkincseknek átalakulása és helyváltoztatása az átlagos emberi élettartamhoz mérten, de az emberi történelem távlatában is, általában rendkívül lassú, gyakorlatilag veszteglőnek tekinthető folyamat, addig a víz átalakulásának és helyváltoztatásának — vagyis a természetes hidrológiai körfolyamatnak — sebessége viszonylag jelentős ; a folyamat az átlagos emberi élettartam folyamán is számtalanszor ismétlődik. Ezért az átalakulási és helyváltoztatási folyamatok sebességének ilyen nagy különbözése miatt a vízkészletgazdálkodási tevékenység vajmi kevés módszert kölcsönözhet, pl. a különböző ásványkincsekkel való gazdálkodási tevékenységektől. Sajátos feladatának teljesítéséhez megfelelő módszertant magának kell jelépítenie. Érthető így az a megállapításunk, hogy a vízkészletgazdálkodás módszerei még korántsem kiforrottak. A vízkészletgazdálkodási tevékenység módszerei, munkaeszközei tehát napjainkban alakulnak ki, éspedig — a sajátos természeti, termelési és gazdasági adottságoknak és céloknak megfelelően -— általában országonként más-más irányban. A tulajdonképpeni értelemben vett, országokat átfogó, ill. nemzetközi vízkészletgazdálkodás egységes módszereinek kialakulása még ennél is kezdetibb állapotban van. E téren még inkább az alapelvek megvitatása, ill. rögzítése folyik [4]. 2. A vízmérlegek Mint a bármilyen anyaggal való gazdálkodásnak, a vízkészletgazdálkodási tevékenységnek i% alapvető munkaeszközei a készletek számbavételére és összehasonlítására, továbbá jövőbeli alakulásuk irányítására szolgáló mérlegek [5j. A vízkészletgazdálkodás mérlegeit vízgazdálkodási mérlegeknek, röviden vízmérlegeknek nevezzük.