Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A vízkészletmegosztás és hidrológiai kérdései

40 Kovács György készletek megosztására vonatkozó javaslatokban a legjelentősebb vízhasználónak, az öntözésnek igényeit szem előtt tartva, arra kell törekednünk, hogy az öntözési idényben a vízfolyások kisvízi hozama az öntözésre legkedvezőbb területeken kerüljön szétosztásra. Egyébként ez az elv érvényesült egy korábban már idézett nemzetközi egyezményben is, amelyet India és Pakisztán között kötöttek [1, 2, 4 és 8], és amely — véleményünk szerint -— a nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtők hasznosítására vonatkozó megállapodások szemléletének helyes irányú fejlődését mutatja. Л három részletesen ismertetett alapelvnek különböző kombinációs lehetőségei is elképzelhetők a vízkészletek megosztására vonatkozó egyezményekben. A harmadikként említett szemlélet alkalmazása során újabb problémát jelent annak meghatározása, hogy melyik területen milyen a juttatott víz hasznosulási foka. A példaként említett tiszai rendszerben az egyéb vízhasználók igénye menynyiségileg lényegesen kisebb az öntözés által fogyasztott víznél, itt tehát a hasznosulás mértékét feltétlenül a mezőgazdasági vízhasznosítás szabja meg. Kiegészítésül megjegyezzük még, hogy a fejezetben említett megosztási arányok mindig a vízkivételek számára rendelkezésre álló vízhozamokra vonatkoznak, tehát csak a folyók kisvízi hozamából a mederben hagyandó vízhozamon felül megmaradó mennyiségre. A vízkészletek megosztási arányával kapcsolatos fejtegetéseket az alábbiakban foglalhatjuk össze: a) A vízkészletek megosztásával kapcsolatos vizsgálatok sohasem korlátozódhatnak egy meghatározott szelvényre vagy szakaszra, mindig ki kell terjedniük a teljes, összefüggő vízrendszerre, amennyiben a vízfolyás lényegesen kihat a szomszédos ország vízgazdálkodására. b) A vízkészletek megosztása előtt a rendelkezésünkre álló hozamból minden esetben előbb le kell vonnunk a mederben hagyandó értéket, és csak az e fölött maradó mennyiség kerülhet megosztásra. c) Szoros gazdasági kapcsolatot fenntartó területek között a részesedés arányúnak megváltoztatásánál figyelemmel kell lenni a hasznosulás fokára, illetve a már kiépített vízhasználatokra. d) Azokon a vízgyűjtőkön, ahol mennyiségileg a mezőgazdasági vízhasználatok a döntőek, az öntözés gazdaságossága és hasznosulási foka szabja meg a szétosztás arányát. IRODALOM [1] Indus Waters Treaty-Salient Features. Bhagirath; 1960, nov. Vol. VII. No. 5. p. 183. [2] Indus Waters Treaty 1960 Background and principal features. ICI О Annual Bulletin; 1960. p. 21. [3] International River Basin Development. Water Power; 1961. dee. p. 472. [4J Galhati N.D.: Indus Waters Treaty 1960. Engineering technique provides the final solution. IC.ID Annual Bulletin; 1960. p. 30. [5] Hathi, J.: Chambal — til Inter-State Enterprise. Bhagirath; 1960. nov. Vol. VII. No. 5. p. 187. [6] Kovács Gg. : Folyók vízhozamának komplex hasznosításával kapcsolatos vízigények meghatározásának módszere. Víziterv Értesítő; 1958/1. p. 5. [7] Kovács Gy.: Hidrológiai kérdések a vízellátási tervekben. Hidrológiai Közlöny 1963. [8] Mátrai ].: Az India és Pakisztán közötti vízvita. Vízügyi Közlemények. 1962/1. p. 123. [91 Ziegler K.: Nemzetközi vízgazdálkodás és a magvar vízügyi egyezmények. Vízügyi Közlemények. 1961/4. p. 411. [21] K. Padmanabhan: River Valley „Disputes" of Mysore-I. Indian Journal of Power and River Valley Development. 1962. nov. Vcl. XII. No. 11. [22] United Nations: Integrated River-Basin Development, E/3066 New York, 1958.