Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

422 Starasolszky ö.: Kimosások műtárgyak környezetéber. 1. A kimosás mélysége az időben exponenciálisan változó függvényt mutat. 2. A kimosás két határértéke: legnagyobb sugárelterülés 180°), továbbá a fenékkel párhuzamos sugár. Érdekes, hogy a nagyobb kimosást a legkisebb sugár elterülésnél figyelte meg. 3. A kimosás mélysége egyenletes mederanyagnál függ a sugár méretétől és sebességétől, a hordalék w

m ülepedési sebességtől és a kimosás időtartamától. 4. Ha a (v/w— 1) tart a nullához, a kimosás is tart a nullához. Ezért a tényleges w

m növelése, viszonylag stabil medret eredményez. Doddiah kísérletei szerint van egy olyan kritikus alvízi mélység, amelynél nagyobb vagy kisebb alvíznél a kimosás egyaránt csökken. Thomas kétdimenziós különböző mélységű vízre hulló, szabadon eső sugárnak a hatását vizsgálta. A mederanyag közepes szemnagyságát állandó értéken tartották, de a szemszerkezeti görbe változott. Legfontosabb megállapításai; 1. a vízhozam növelés a meder mélyülésre nagyobb hatású, mint a hasonló' arányú vízlépcső (esésmagasság) növelés, vagy alvízállás csökkentés; 2. a Doddiah-féle kritikus alvízi mélység szintén kimutatható volt. Hallmark továbbfejlesztve Thomas kísérleteit kimutatta, hogy 1. viszonylag kismennyiségű védőanyag a kimosást nagy arányban csökkenti ; 2. az egyenetlen szemeloszlás előnyösebb védelmet biztosít, mint az egyenletes; 3. a védőanyag mennyiségének növelése a kimosás helyén azonnal csökkenti a kimosást; 4. előnyös, ha a legkisebb méretű védőanyag méretei megegyeznek a természetes meder legnagyobb méretével. Albertson és Smith kísérletei szerint a vízsugár kinetikus energiáját a csillapító medencében a függőleges diffúzió töri meg leghatásosabban. Smith a Bureau of Public Roads megbízására Iwagaki-val közösen végzett kiterjedt vizsgálatokat. Az elméleti vizsgálatok végeredménye: Y F sin 0 Y log dm P(Q Y F sin в b + log Z képlet, ahol Y és log Z értéke az 1. ábrán olvasható le. A jelöléseket a 2. ábra magyarázza. Smith kísérleteinél a 3. ábra szerinti alapelvekből indul ki, és a h

t*, F, и, b, t, q, q

s, fi, d

m, o

d, Ay, В, 6) = 0 14 tényező közötti összefüggést kívánta megállapítani. Az F sugárszelvényterületet és v sebességet az alvíz elérésekor kell mérni. A ht* a kimosott gödör köbtartalmából vont köbgyök, ht* = V

st

1/

3. A hordalékra jellemző d

m, о, ц és Ay együttesen határozza meg a w

m ülepedési sebességet. A sugár impulzusa kifejezhető a vízhozammal, sebességgel és sűrűséggel, azaz M F = e'

á Q v ugyanúgy a hordalékra Mp = Q

s W'

m dm = es Wm o\ ahol od egy jellemző' hossz, a szemeloszlás és a közepes átmérő függvényében. Ha a viszkozitás állandó Wm =7i(

r

fm) és így Mp = q

s dl \fi(d

m)]

2 M

P = f

2(d

m)