Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

394 Török László a D-i rézsűn a fagy három összefüggő szakaszban a burkolatot kiemelte és alsó részét 10 — 20 cm-rel beljebb csúsztatta. A becsúszott szakaszok közül a leghosszabb elérte a 35 m-t. A burkolat rugalmasságára jellemző, hogy ezen a szakaszon a burkolat úgy mozdult el, hogy a lapok közötti hézagok — sértetlenek maradtak. Ezeken a szakaszokon kívül három helyen a burkolat két lemeze kihajlott és felpúposodott. A hibák oka, hogy a rézsűburkolat a fenéken nem volt megfelelően kitámasztva. A hibát a fenék 6 — 8 cm-es felbetonozásával és a talajnak a víz lassú emelése közben a burkolat mögé való döngölésével javították ki. A javítási költségek nem érték el az építési költség 1%-át. A K. VIII-7. öntözőcsatorna eredetileg burkolatlanul épült ki. A nagy szivárgási veszteségek miatt a csatorna a vizet nem tudta a telepekig elvezetni és mellette a szivárgó vizek nagy elöntéseket okoztak. A burkolattal az eredeti csatornamérethez és az 1 : 1,5 rézsűhöz kellett alkalmazkodni. A kivitelező a tervezett 25 mm-es lapok gyártását nem vállalta, helyette 30 — 38 mm-es lapokat gyártott. A nagyobb mederméretnek megfelelő viszonylag nagyobb, 1,8x0,5 m méretű rézsüburkolólapok aránylag könnyen kezelhetők és fektethetők. A burkolat üzembehelyezése után az eddigi üzemben mutatkozó elöntések teljesen eltűntek és csak helyenként mutatkozik a csatorna melletti úton, a hézagok kisebb hibáiból eredő átnedvesedés. A vízveszteség mennyiségileg nem érzékelhető. Két éves üzem után eddig semmiféle károsodás nem mutatkozott. A később épült K. VIII-7a és a K. VIII-8. öntözőcsatornákon a kisebb vízszállítási igény miatt a csatornaméretek kisebbek, a rézsűhajlás 1 : 1. A rövid üzemidő tapasztalatai a fentiekkel megegyeznek. A Tiszavasvári ÁG. rázompusztai öntözőtelepén a 900 kh-s esőztető öntözőrendszer csatornái közül 6700 fm-t burkoltak vékony héjburkolattal. A burkolóelemek legnagyobb része 0,85 X0,85 m méretű. A gyártást a kivitelező Betonútépítő Vállalat mintaszerűen szervezte meg, ennek következtében az elemek folyamatosan, megfelelő ütemben készültek. A földmunka tömörítési hiányosságai miatt az első évi üzemben kisebb méretű átnedvesedések léptek fel, a burkolat ennek ellenére feladatát — az elszivárgás megakadályozását — jól betöltötte. A burkolatok beépítési költsége utókalkulációk szerint a munkák szervezettségétől, a szállítási távolságoktól és a helyi körülményektől függően 49 és 102 Ft/m

2 között változott. A reális átlagos költség 58 Ft/m

2-re vehető. Jó munkaszervezéssel főleg a munkabér és szállítás jellegű költségek csökkenthetők. • ^ Hí Az ismertetett tapasztalatok szerint a hálóbetétes vékony betonburkolatok a laza talajon vezetett öntözőcsatornák szigetelésére sikerrel használhatók. II. Vasbeton héjesatornák építési tapasztalatai A felületi öntözések korszerűsítése a domborzati és talajminőségi (vízzárási) követelmények miatt, vasbeton héjcsatornák alkalmazását kívánja meg. A héjcsatornák alkalmazására már 1961-ben hazánkban végeztek kutatásokat [3, 4, 6]. A kutatások gyakorlati alátámasztására a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egyes héjcsatorna típusok üzemi viszonyok között való vizsgálatát irányozta elő. A vizsgálatok célja az alkalmazott típusok gyártástechnológiai, szállítási, beépítési, tömítési kérdéseinek gyakorlati tisztázása és az alkalmazott megoldás időállóságára adatok gyűjtése. Az Igazgatóságnál az OVF megbízásából a héjcsatornák alkalmazására vonatkozó szakirodalmi és elméleti vizsgálatok [3] eredményeképpen három héjcsatorna típus hazai alkalmazását láttuk célszerűnek. Kisüzemi viszonyok között való előállításra a tanulmány a síklapokból összeállítható V és trapéz szelvényű típus és a síküzemi előállításra a vassablonban jordított állapotban betonozott feszített vasbeton szelvényt tartotta a leggazdaságosabbnak. A lehetőségek reális felmérése alapján 1963— 64. évi beépítésre és 1964. évi üzemre az első két típussal épített kísérleti szakaszok