Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
3. füzet - Baranyi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize
Megemlékezések 373 A vízügyi szolgálat családi hagyomány volt nála. Gyermekkorában ismeri és szereti meg ezt a szolgálatot, mely apja után — aki a Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítö Társulat gátfelügyelője volt — ugyanennél a társulatnál őt is elkötelezte. Itt kezdte munkáját 1921 októberében mint gátfelügyelő, majd gépészmérnöki diplomájával, 1933 után, mint társulati szakaszmérnök itt folytatta. ízig-vérig ármentesitö vízimérnök volt abban a korban, mikor még a védekezési munkákhoz nem álltak rendelkezésre azok a technikai eszközök és nem volt az a szervezettség, mint a mi időnkben, és amikor a helyi ismeret, a helyes itéletű gyors intézkedés és a fegyelmezettség volt a védekezés legfőbb „eszköze". így lett ő kortársai között ismert, miközben kiváló gátőrgenerációt nevelt. De több mint két évtizedes ármentesitö és belvizlevezető társulati működése alatt igen jelentős mértékben fűződik nevéhez a Társulat müveinek fejlesztése is. A tiszafüredi belvízrendezés, a rakamaz—tiszafüredi 110 km hosszú tiszabalparti védtöltés megerősítése, a hortobágyi belvízrendszer majd 1000 km hosszú belvízcsatorna hálózatának kiépítése és bővítése, a múlt században épült elavult tiszai zsiliprendszer felszámolása mind az ő munkája. Az országos és a vízügyi szolgálat háború utáni átalakulásában előljárt az új idők új szellemének a vízimunkák terén való megvalósításában. Igen nagy érdemeket szerzett a Tiszalöki Öntözőrendszer öntöző csatornáinak tervezésénél és a hozzákapcsolódó belvízrendszer fejlesztési munkáinál. 1956 óta a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki vezetője, és így kiváló szaktudását, gyakorlati tapasztalatait a mintegy 4380 km 2 területű, tisztán síkvidéki Igazgatóság vízgazdálkodási műszaki munkájának irányításában érvényesíteni tudta azzal a ragaszkodással és szeretettel, melyet a vízügyi szolgálat iránt érzett és azzal a józan ítélettel és határozottsággal, mely a népgazdaságunk fejlődése iránt elkötelezte. „Az új mérnöki generáció praktikus nevelésében igen jelentős érdemeket szerzett azzal, hogy gyakorlati tapasztalatait igen nagy szeretettel adta át a vízügyi szolgálatba kerülő fiatal mérnököknek, ezzel biztosítva az Igazgatóság további működésének jó megalapozottságát" — állapították ineg róla munkatársai. Nyugdíjazása, 1960 után sem szakadt el a vízügyi szolgálattól, és mint nyugdíjas továbbra is aktívan vett részt a Vízügyi Igazgatóság munkájában. * * * Munkájának eredményeit kitüntetések ismerték el, a társadalom megbecsülését a Hidrológiai Társaság debreceni csoportjának elnöki tisztsége fejezte ki a számára, de személyiségének legnagyobb megbecsülését mérnöktársainak és munkatársainak ragaszkodása fejezte ki, kiknek — idősebbnek, fiatalabbnak — szaktudásának és gyakorlati tapasztalatainak gazdagságát telikézzel osztotta. Ihrig Dénes