Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Baranyi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize

368 Bárányi Sándor Már 1962-ben feltűnt, hogy Tiszalök környezetében a korábbi árhullámokhoz viszonyítva lényegesen nagyobb vízszintek és vízhozamok következhetnek be. 1964-ben Tiszalök és Polgár között a vízszintek meghaladták az eddig észlelt legnagyobb vízszinteket. A fentiekből is kitűnik, hogy a Tisza teljes magyarországi szakaszán rendkívüli nagy árvíz csak akkor következik be, ha különleges meteorológiai viszonyok következtében a főbb mellékfolyók mindegyikén kialakuló rendkívüli nagyvizek lefelé haladva találkoznak a Tiszán levonuló nagy vizekkel. 4. A levonulási sebességek Árvédelmi szempontból igen nagy jelentőséggel bír a vízállások szükséges időelőnnyel és pontossággal való előrejelzése. Az előrejelzési segédletek kidolgozása alkalmával meghatározták a levonulási átlagsebességeket. A levonulási sebességek a folyó hosszmentén és az időben is változnak, sőt alakulásuk egy-egy árhullám alkalmával igen eltérő. A levonulási sebességek vizsgálatához felhasználtuk a vízhozamok hosszmenti és időbeni változását ábrázoló 7. ábrát. Figyelembe véve a vízhozamok hosszmenti változását és a jelentősebb mellékfolyók betorkollását, a Tisza magyarországi szakaszát 7 szakaszra osztottuk. Minden egyes szakaszra a konstans vízhozamok megjelenése alapján meghatároztuk a vízhozamok levonulási (előrehaladási) sebességét (IV. táblázat). A meghatározott levonulási sebesség nem más, mint a vízhozamokban kifejezett árhullámkép egyes elemeinek a folyószakaszra jellemző levonulási sebessége, amely nem azonos az árhullám levonulási átlagsebességével, vagy a szelvény középsebességével. A konstans vízhozamok levonulási sebessége még egy árhullám esetében is a hosszmentén igen változó. Ennek hosszmenti változása a folyószakasz jellegen túl magában foglalja az árhullám sajátosságait (hevességet), az árhullámkép alakjának hosszmenti változását (ellapulását) is. Nagy eltérést mutatnak a vízhozamokhoz tartozó azonos levonulási sebességek áradó, vagy apadó víznél. Abban az esetben, ha a folyószakaszon két egymást követő árhullám egymásra fut, a konstans vízhozamokhoz tartozó levonulási sebességek meghatározása elveszti értelmét. Ilyenkor a vízállásokban és a vízhozamokban bekövetkezett változás részben a különböző sebességgel haladó víztömegek torlódásának a következménye. Tehát a konstans vízhozamokhoz tartozó levonulási sebességértékek mechanikus használata könnyen hibás következtetéshez vezethet. Az 1964. évi árhullámhoz tartozó konstans vízhozamok levonulási sebességadatai kiegészítik eddigi ismereteinket és mint tájékoztató adatok az előrejelzéseknél felhasználhatók. 5. összefoglalás és következtetések Az 1964. évi tiszai árvíz kialakulásának és levonulásának fenti vizsgálata alapján összefoglalásképpen az alábbi három következtetést vonhatjuk le: 1. A Tisza teljes magyarországi szakaszán csak olyan meteorológiai helyzet esetében lehetséges jelentős árvíz, ha a mellékfolyók (Szamos, Bodrog, Körösök, Maros) árhulláma találkozik a Tiszán levonuló árhullámmal. Az egyes szakaszon kialakuló