Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Baranyi Sándor: A Tisza 1964. évi árvize

388 Bárányi Sándor Ebben az időszakban a Sajón csak közepes víz volt, ami nem gyakorolt lényeges hatást a Tisza árhullámára. A Kisköre—Csongrád közötti szakaszon pedig az egymást követő széles öblözetek tározó hatására az árhullám elnyúlása és ellapulása következett be. Különösen gyors ütemű ellapulás volt tapasztalható Kisköre és Szolnok közötti szakaszon. Az árhullám tetőző hozama fokozatosan csökkent és Szolnokon a legnagyobb vízhozam már csak 2640 m

3/s volt. Szolnok alatt az árhullám tetőző hozama tovább csökkent. A Hármas-Körös árhulláma erre az időszakra levonult és ennek következtében a Csongrád alatti szakaszon a vízszintek és a vízhozamok kedvezően alakultak. Egyedül a Maros növelte mintegy 450 m

3/s-mal az árhullám tetőző hozamát. Az árhullám Szegednél 2700 m

3/s tetőző hozammal lépett ki az országhatáron. A tetőző hozamok és tetőző fajlagos vízhozamok hosszmenti változását szemléltetően mutatja a 8. ábra. Jellegzetessége az, hogy Tiszabecs és Tivadar között az árhullám nagymértékben étlapul. A tiszabecsi 243 l/s. km

2 fajlagos vízhozammal szemben Tivadaron már csak 152 l/s.km

2. A másik jellegzetesség a Szamos hatásában mutatkozik. Vásárosnaménynél két, közel azonos nagyságú vízfolyás találkozik. Ezt szemléltetően mutatja a szelvényhez tartozó vízgyűjtőterületek nagysága. A Tisza vízgyűjtőterülete a Szamos torkolata felett 13 173 km

2, a Szamos vízgyűjtőterülete 15 880 km

2. Ha az árhullámok vízhozamait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a Tisza tetőző hozamai nagyobbak mint a Szamos tetőző hozamai. Mivel legtöbb esetben közel egyidőben jelentkezik a Tisza és a Szamos árhulláma, az alsóbb szakasz szempontjából nagy jelentőségű az, hogy a két vízfolyás árhulláma hogyan találkozik. Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy jelentős árvíz a Tisza felső szakaszán csak akkor áll elő, ha Vásárosnaménynél a két vízfolyás árhulláma egymásra fut. így történt ez 1932-ben, 1962-ben és 1964-ben is, és mindhárom esetben ezen a szakaszon rendkívüli nagy árvíz volt. A Tisza középső szakaszán, Tokaj—Polgár között, jelentős befolyása van a Bodrog vízhozamának. A Bodrog hatása azért jelentős, mert — bár maximális vízhozama a Tiszához viszonyítva kicsi — az elnyúlt árhulláma igen jelentős vízmennyiségeket szállít. A Bodrog különösen akkor érezteti hatását, ha az árhullám tetőzése Tokajnál találkozik a Tisza árhullámával. Ebben az esetben a Bodrogközben elterülő nagymennyiségű víz jelentős utánpótlást jelent és késlelteti az apadást. A Bodrog hatása az 1964. évi árhullámnál élesebben jelentkezett, mint 1962-ben. A Körösök és a Maros árhulláma már ritkábban találkozik a Tisza árhullámával. Legtöbb esetben a Körösökön és a Maroson is korábban levonult az árhullám. Ekkor a Tisza alsó szakaszán csak közepes nagyvizek alakulnak ki. 1932-ben is néhány nappal megelőzte a Körös és Maros árhulláma a Tiszán levonuló nagyvizet, azonban ekkor a Körös és Maros vize által megemelt vízszintre érkező tiszai árhullám Szegeden az eddigi legnagyobb szinttel, 923 cm-rel tetőzött. Szegeden a vízszinteket egyes esetekben a Duna vízszintjei is befolyásolják. A legutóbbi évek árvizei alkalmával különösen 1962-ben volt feltűnő a Duna duzzasztó hatása. Az 1962. évi tiszai árvíz egybeesett a Dráva és a Száva rendkívüli nagy vizével. A Duna alsó szakaszán megrekedt nagyvíz akadályozta a Tisza lefolyását és ezért az 1962. évi árvíznél igen lassan következett be az apadás. Az 1964. évi árvíz sok vonatkozásban hasonló volt az 1962. évi árvízhez. A Tisza magyarországi szakaszán a két árhullám levonulása között különbség csupán a Csongrád—szegedi szakaszon volt.