Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

320 Alföldi László A várható víz vegyi összetételének alakulása és hőmérséklete további feleleteket adhatott volna a kérdésre. Ez annál fontosabb, mert ha a süllgedékkel a jelzett kapcsolat megvan, akkor lényeges „potenciális utánpótlódási" lehetőségek vannak. Ezt követően a Rákospatak mellé tervezett földtani kutatófúrás a tiszta langyos karszt elterjedésére adhat választ. A fúrás lényegesen alacsonyabb hőmérsékletű és kisebb sókoncentrációjú vizet adhat (várható hőfok 50—60 C°-on kifolyó víz, 1000—1200 m/l összes oldott anyag tartalommal), mint a népligeti, ahol 80—90 C°os 2200—-2500 mg/l, vagy annál nagyobb sótartalmú víz volt várható a karsztosodott triászból. A szerkezeti kép alapján valószínűsíthető, hogy a mélybesüllyedt karszttározóból felszálló forró víz rétegvizekkel is keveredhet, és maga a karsztvíz „utánpótlódás" is széleskörű nagy területre kiterjedő bonyolult kapcsolatok útján biztosított. Ezek szerint a pestimrei rögvonulat speciális szerkezeti helyzete is okozhatja a forróvíztartalmat. Természetesen megvan a rögvonulatok közötti kommunikáció lehetősége és a mindenkori hidraulikai egyensúlynak megfelelően e kölcsönhatások számos variációja lehetséges, de kölcsönhatás változásokra van lehetőség az alsónémedi—üllői mélyrögvonulat felé is, sőt a rögvonulat felé közeledve esetleges szerkezeti csapdákban vagy anélkül részben metán, de inkább C0

2 gáz szaporodása is felléphet. A változatos és gyakran ellentmondó adatok halmazában, a változatos és komplikált szerkezeti kép mellett a környező nagy területek feltáratlansága miatt a jelenségekre több, logikusan levezethető magyarázat is adható. Hosszú évtizedek óta különböző nézetek harcolnak egymással és sajnos nem igen jutunk előre. Az elméleteket és a fantasztikus vagy logikus magyarázatokat a tényeknek kell igazolniuk, és ezt további vita nem helyettesítheti. Végeredményben a víz eredete, tiszta vagy kevert karsztvíz jellege csak annyiban érdekes, amennyiben az „utánpótlódást" érinti. 7. Az utánpótlódás kérdései A viták során ismételten visszatér a hévizek elapadásának a problémája, mondván, hogy az utánpótlódási lehetőségeket már kimerítettük. És példaként a vízszint, a hőmérséklet és a kemizmus változásait és a kutak között megfigyelt kölcsönhatásokat említik. A kölcsönhatás kétségtelenül fennáll, de ennek ellenkezőjére is vannak bizonyítékok. Az „utánpótlódási" vitában azonban egy kérdésről mindig megfeledkezünk, ez pedig a kőzetek áteresztőképessége. A kút környezetében levő kőzetek áteresztőképessége ugyanis határt szab a rajta átáramló vízmennyiségnek és mivel az áteresztőképesség a hidraulikus esés függvénye is, az optimálisnál nagyobb vízhozam is kitermelhető az üzemi szint csökkentése árán, ennek megfelelően azonban a depressziós hatás sugara is növekedik. Semmi váratlan és különös nincs abban, hogy a Margitsziget környezetében évtizedek óta folyó erőltetett víztermelés felborította a természetes vízháztartási egyensúlyt, mert a kis területen létesített számos víztermelő létesítmény depressziója összeért és tartós szintcsökkentést okozott, és okoz mindaddig, míg az új helyzetnek megfelelő egyensúly helyre nem áll. Próbáljuk meg egyszerűsített modellen követni a fúrásvonalnál előállott helyzetet. Tételezzünk fel távolabbról korlátlan utánpótlódást, és egyelőre tekintsük úgy, hogy a Középhegység felszínen levő tömegei zárókőzetként szerepelnek. Helyezzünk tehát egy medence egyik felébe áteresztő kőzetet, a másik felét töltsük