Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései
318 Alföldi László árokban az elmúlt években végzett szénkutató fúrások több száz méter mélységben rendkívül tektonizált helyzetben tárták fel az eocént és száz méteres nagyságrendű oligocén előtti vetőket mutattak ki. Figyelemre méltó a triász dolomitból 480 m mélységben megcsapolt karsztvíz 20 C° hőmérséklete és a nyugalmi vízszintje. A fúrásokban ugyanis +125 m A. f. magasságban mutatkozott a karsztvízszint. Dorogon az eredeti karsztvíz szint kb. +135 m A. f. volt. Az évtizedek óta tartó, jelenleg 104 m : i/perces vízemelés hatására Sárisápon a szint 111,5 m-re csökkent. Egy bizonyos, legalább is jelenleg, a dorogi vízemelés nem lehet lényeges hatással az északi langyos vizekre sem. Ezen a rögvonulaton a mélybeli karsztvíz hőmérséklete alapján számított gradiens reciprok értéke az országos átlagnál rosszabb. A módosított szerkezeti vonaltól D-re a pilisvörösvár—pestimrei mélyvonulat Budapest területén a legjobban feltárt. Véleményem szerint ez a típusos forró vizes karszt területe és hogy miért csak az É—D-i szerkezeti vonalig, arra is magyarázatot kapunk. A könnyebb tárgyalás kedvéért tekintsük bizonyítottnak a speciális forróvizes jelleget. Ebben az esetben világos, hogy a Józsefhegy és a Margitsziget környékén a szerkezeti vonalak találkozásánál a hideg, illetve langyos és forró karsztvíz felemelkedésére is meg van a lehetőség, hiszen a szerkezeti vonal nem egy vetőt, hanem vetősorozatot jelent. Nincs tehát semmi különös abban, hogy egymás mellett langyos és meleg források is feltörnek. Természetes, hogy ezen a területrészen bármely hőmérsékletű vizet tárnak fel a fúrások, a készített kutak egymásra kölcsönhatással lesznek. Ezen az alapon érthető a Margitsziget III. artézi fúrás esete, ahol eredetileg 502 m mélységig fúrtak, de mivel onnan csak 31 C°-os vizet kaptak, a fúrást 236 m-ig eltömték és eredetileg 42 C°-os vizet nyertek, amely még ma is 39 C°-os. A negatív gradiens érték teljesen érhető, ha figyelembe vesszük, hogy a vetők dőlése K-i. Felülről lefelé haladva tehát, ha a vetőre állunk fel a fúrással, egyre inkább a meleg karszttól távolabb eső vetőket harántoltunk, amiben a típusos langyos mélykarsztvíz megjelenése logikus. Hasonló helyzet továbbfúrás esetén a Dagály utcai fúrásnál is előfordulhatott volna, mert ott a vetők dőlése várhatóan DNy-i. Természetesen ebben az erősen tektonizált zónában, mivel hossz- és harántvetők szabdalják a képződményeket, a természetes hidraulikai egyensúly erőteljes megbontása, mint ahogy az végeredményben történt, a kölcsönhatások széles skáláját nyithatja és nyitja meg (6. ábra). Választ kell adni azonban ennél talán döntőbb kérdésekre is. Az egyik az, hogy a Nagykevély—mátyásföldi magas rögvonulatnál nem vettem figyelembe az Ê—D-i vonalat és egységesen langyos vagy hideg vizűnek tekintettem, figyelembe véve természetesen azt, hogy jelentős mélységben a gradiens alapján meleg víz lehetősége itt is megvan, vagyis 1500 m-ben már akár 50—60 C°-os víz is lehetséges. Körössy térképe sok tekintetben válaszol is a kérdésre. Budapesttől DK-re húzódik az alsónémedi—üllői mélyrögvonulat, ahol az alaphegység 2500 mnél mélyebben található. Bár a vonulat mély területe még fúrással nincs feltárva, 0. ábra. A mélyfúrással érintett víztartók az erősen tektonizált zónában Fig. 0. Aquifers concerned with deep boring in the strongly tectonized zone
