Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

316 Alföldi László bekeveredésével nem számolhatunk. Az ország egyéb hévizes kútjainál gyakori az a jelenség, hogy a tartós termelés során a kémiai jelleg némileg változik, ami az áramlási viszonyok változásában rejlő oldó hatás különbséggel magyarázható, de magyarázható „potenciális utánpótlódási" lehetőségek realizálásával is. Az említett változás esetünkben a 2. magyarázat-variációt valószínűsítené, de nem tudjuk magyarázni a Gellértfürdő forrásainál a változás hiányát, bár a tektonikai kép alapján elképzelhető, hogy a Rudas fiirdő forrásai az ÉNy—-DK és É—D-i szerkezeti vonal mellett levő gellértfürdői forrásoknál az nem következik be. A józsefhegyi csoport vizeinél a kémiai változás más jellegű, mert ott a Na- és Cl-ionokban mutatkozik csökkenés. Ellentmondó adat azonban itt is van, mert bár az Antal-forrás hőfoka 1932-től 1962-ig 60 C°-ról 48,2 C°-ra csökkent, az összes oldott anyagban lényeges változás nincs, viszont éppen a Na + K, illetve a klorid egyenérték százaléka növekedett. Semmiféle lényeges változás nincs a Gellért fürdő forrásainak vizében, a Margitsziget II., Városliget I. és II. kutak vizében. 6. Szerkezeti viszonyok Az eddigiek alapján homályosan és nem egyértelműen, nem egyszer ellentmondásosan kialakított kép a szerkezeti viszonyok függvényében megrajzolható. Körössy 1963-ban készült vonatkozó térképe alapján (6. ábra) az ellentmondások fokozatosan feloldhatók. A térképen lényegében két fő szerkezeti irány uralkodik, mégpedig a nagyobb területre jellemző ÉNy-DK-i és a Duna vonalát kialakító É-D-i. Az É—-D-i szerkezeti vonalat egyéb földtani tényezők mellett a budai forrásvonal is jól kirajzolja. Ettől a vonaltól K-re csak a Margitszigeten át a volt fürdőszigetig terjedő források találhatók, ami viszont arra utal, hogy Körössy által a hajógyári sziget északi végén a pilisvörösvári völgy felé berajzolt szerkezeti vonalat indokoltabb lenne a Margitsziget É-i végén át meghúzni. Ebben az esetben indokolttá válik a józsefhegyi csoport különleges helyzete és a fürdősziget forrásainak az É—D-i vonaltól való kitérése, a Dagály utcai kút viselkedése és a területen észlelt kölcsönhatások is. Ekkor ugyanis a Margitsziget környéke a terület szerkezetileg legszabdaltabb részévé válik, ahol kis távolságon belül három szerkezeti vonal keresztezi egymást. Elképzelésemet földtanilag is indokolja, hogy ebben az esetben a szerkezeti vonal a pesti oldalon a kőbányai szarmata kibúvás déli peremén halad és érintve a Margitsziget északi végét, a pilisvörösvári völgy északi oldalán folytatódik, ahol az Arany-hegyen az egykori forrásokat jelző édesvízi mészkő is megtalálható a mátyáshegyi, józsefhegyi forrásmészkövek folytatásaként. így a Pilisvörösvár— Pestimre mélyrögvonulat elkeskenyedik. Ezt a szerkezeti vonalat Schmidt E. R. a Vízföldtani Atlaszban így is jelölte. Az így kialakított szerkezeti kép szerint a jelzett főszerkezeti vonaltól E-ra hideg, illetve a mélységben langyos karsztöv helyezkedik el, kis oldott anyag tartalmú, alacsony hőmérsékletű, típusos karsztvízzel. Ide tartozik az É-i forráscsoport, és ezt igazolja a pünkösdfürdői mélyfúrás vize is. Bár az É-i, Körössy által Nagykevély—Mátyásföld között jelzett magas rögvonulaton alig van fúrás, a Mátyásföld 1. sz. szénhidrogénkutató fúrás vastag eocénje és vékony kréta képződményei, valamint a fúrás 1606 méterétől a triász dolomitból fakasztott típusos édesvíz is az elképzelés mellett szól. A Solymári