Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

Budapest hévízkutatása 311 4. Hőmérsékleti viszonyok A Lukács és Császárfürdőben közvetlen egymás mellett 58—62 C°-os meleg és 24—27 C°-os langyos források fakadnak. Ettől É-ra kizárólag alacsony hőmérsékletű langyos vizek ismeretesek és Pünkösdfürdő 556 m mély fúrásából is csak 25 C°-os vizet kaptak. D felé a Gellérthegy környéki forrásokban 43—45 C°-os a víz. Az északi forráscsoport vize még az országos átlagos geotermikus grádiens reciprok értékének 18 m/C° figyelembe vételével is alacsony hőmérsékletű, hiszen a pünkösdfürdői fúrásban a gradiens reciprok értéke alapján 30 C°-os víznek kellene lenni. A gellérthegyi forráscsoport vizei a felszínre érve is aránylag magas hőmérsékletűek, a gellérthegyi fúrásban azonban 142 m-ben is csak 48 C° volt a talphőmérséklet, pedig 71 m mélységben már 48,8 C° talphőt mértek. A két érték alapján negatív gradiens lenne számítható. Helyesen vonta le Pálfy azt a következtetést, hogy „a dolomittömeg mélyebb részében a termális víz nincs egyenletesen eloszolva, hanem a törési vonalak mentén levő hasadékban száll fel a mélyből, ami a dolomit fő tömegében levő hideg vízzel érintkezve és ezzel keveredve lehűl". Hasonló tapasztalatokat szereztek a Rudasfürdő környékén mélyített fúrásokban, ahol a mélység növekedésével a hőmérséklet alig, vagy semmit sem emelkedett. Az említett fúrások a szerkezeti vonal Ny-i szárnyán mélyültek, vagyis a hideg karsztöv felöli oldalon. A víz erőteljes termelése következtében az utóbbi évtizedekben a nyugalmi szint csökkenésével együtt a hőmérséklet is változott. Horváth L. szerint a jelentős szintcsökkenés ellenére nincs hőmérsékletcsökkenés az északi forráscsoport tagjainál a Városliget I., Városliget II., Margitsziget II. sz. fúrásnál és kismérvű, alig értékelhető csökkenés látszik a gellérthegyi csoportban. Nincs hőváltozás a józsefhegyi csoport langyosvizű tagjainál. Határozott és erőteljes hőmérsékletcsökkenés észlelhető a Békeforrás, Margitsziget I. és III. sz. fúrások, valamint a józsefhegyi melegvizű források vizénél. A hőcsökkenés tehát végeredményben egy aránylag jól körülhatárolható területre korlátozódik és csak ott, ahol a langyos és meleg források egymás mellett törnek fel, vagyis a hideg- és melegvízrendszer érintkezési vonalában. Erre utalnak a kapcsolatos kémiai változások is. 5. A vizek kémizmusa A budapesti melegvizek kémiai jellege egyedülálló az országban. Papp Szilárd a VITUKI megbízásából készített dolgozatában a 35 C°-nál melegebb vizek kémiai összetételére vonatkozóan leszögezi, hogy „a hidrogénkarbonátos vizek kloridos szulfátos alcsoportjába kizárólag csak budapesti hévizek sorolhatók, vagyis ilyen jellegű víz még nem került az országban másutt feltárásra". Ugyanakkor nem merném állítani. hogy a budapesti források az ország egyedüli meleg karsztforrásai vagy fúrásai. Persze ez lehet speciális helyi kőzettani jellegből eredő körülmény is. Kessler H. kimutatta, hogy a budapesti hévizekben semmiféle olyan elem nem található, amely a közönséges hideg karsztvízben ne lenne meg. Kétségtelen, hogy a hőmérséklet-alakulás és a vizek klórtartalma között mutatkozik bizonyos összefüggés, de a mellékelt diagram szerint is két határozott csoport különíthető el (2. ábra). Nevezetesen a langyos források esetén a kapcsolat egyértelműbb, a meleg forrásoknál viszont aránytalan klórtartalom növekedés lép fel. Még nagyobb a szórás akkor, ha az összes oldott vagy összes anionokhoz