Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

3. füzet - Alföldi László: Budapest hévízkutatási kérdései

BUDAPEST HÉVÍZKUTATÁSI KÉRDÉSEI Dr. ALFÖLDI LÁSZLÓ

1 I. BEVEZETÉS Budapesten évmilliókra visszamenően nyomozhatok a hévízí'orrás-tevékenység nyomai. Az első geizir természetű hévforrások óta a jelenség napjainkig követhető, de közben a felszökő víz kémiai összetétele és a vízfakadások szintje is megváltozott. A kémiai összetétel a kezdeti nagy Si0

2-tartalomtól a CaC0

3 fokozatos előretörésével CaMg-hidrogénkarbonátos jellegűvé alakult. A hévforrások vize a mélységi víztartókból a szerkezeti vonalak hasadékrendszerén, bonyolult vízvezető rendszereken át jutott a felszínre és gyakorlatilag a múlt század elejéig a vízadóképződmények nyomásviszonyai, a jelszínre törő víz hozama és hőmérséklete csak természeti hatások következtében változott. A budapesti források fő víztartója a felső triász mészkő és dolomit, de Csepel felé az eocén mészkő is szerepet játszik. A triász karbonátos képződmények elsősorban a jura és kréta lepusztulás során karsztosodtak, majd az eocénban fokozatosan mélybe süllyedtek. A Középhegység öbleiben és szegélyein az oligocénben volt a legerőteljesebb a süllyedés, az Alföld mély medencéiben viszont a pannon és pleisztocén folyamán. A karsztosodott triász képződmények részben a felszínen, jelentős részben a mélyben EK—DNy-i csapás mentén több száz kilométer hosszúságban nyomozhatok és többé-kevésbé összefüggő karsztrendszert alkotnak, melynek mélyen fekvő elfedett részei a süllyedékek vastag üledékeivel a szerkezeti vonalak mentén kétségtelenül érintkeznek. Éppen ezért az elfedett karsztos víztározó képződmények „utánpótlási" viszonyai

2 csak igen nagy bizonytalansággal becsülhetők. Áz elfedett karsztosodott triász képződményekből fakasztott vagy fakadó vizek vegyi összetétele és hőmérséklete tág határok között területenként változik. A nyílt karsztterületekkel határozott közvetlen kapcsolatban levő, elfedett karszttározókban a fakasztott víz vegyi összetétele nemcsak kémiai jellegében, hanem az 1 Dr. Alföldi László geológus, a Földtani Kutató- és Fúróvállalat főgeológusa, a tanulmány írásakor a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos főmunkatársa volt. A tanulmány kéziratát a szerző 1965 március 31-én adta be, melyhez az 1965 február—május hónapokban folytatott népligeti kutatófúrás befejezésekor megjegyzéseket (1. 3. lábjegyzet) fűzött. a A mélybeli, nyomásalatti vízadó képződmények „utánpótlódásáról" csak akkor beszélhetünk, ha a rendszerből vízelvonás következik be. Megcsapolás nélküli víztárolóknál azonban lehetnek olyan utánpótíódási lehetőségek, melyek a megcsapolás után aktivizálódnak (akár a felszínről is), ezt „potenciális utánpóttódásnak" nevezhetjük. A különböző vízadó képződmények egymással és a felszínnel sokfele kapcsolatban lehefciek, önálló jellegük alapján azonban vízadó rendszerekre különíthetők. Valamely vízadó rendszerben létesített megcsapolás, tartós és jelentős vízvétel az egyensúly megbontásával az érintkező rendszerek közötti komminikációt megindíthatja. Ez esetben az adott rendszerre vonatkozóan az elvont vízmennyiség átáramlás révén ,,utánpótlódik". Az irodalomban definiált megfelelő szó hiányában idézőjelbe téve az „utánpólódás" szót használom a felszínről és az átáramlásból eredő vízpótlás együttesének jelzésére, „potenciális utánpóttódásnak" pedig az átáramlási lehetőségeket nevezem.