Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)
2. füzet - Lampl Hugó: A tiszafüredi szivattyútelepnél besajtolt cementfüggöny hatékonyságának vizsgálata
A cementf üggön y hatékonysága 235' Az alkalmazott cementbesajtolás tehát ez esetben is eredményes volt ugyan, de hatása most sem lesz örökké tartó, csak az alternatív irányban változó szivárgás tart örökké és ennek egyelőre lefékezett, de tovább romboló hatása folytán néhány évtized múlva, — az altalaj újbóli roskadásából származólag — ismét fognak jelentkezni repedések. Itt önként felmerül az a kérdés, hogy ha cementbesajtolással nem szüntethető meg a bajok oka véglegesen, miért alkalmazzuk mégis ezt az eljárást? A válasz erre az, hogy ez az eljárás jelenleg sokkal gazdaságosabb, mint egy mélyen leérő tökéletesen vízzáró falat, például vasszádfalat leverni. És ha néhány évtized multán újból jelentkeznének a bajok, akkor is gazdaságosabb lesz a cement-besajtoláshoz folyamodni. 3. Összefoglalás A tiszafüredi szivattyútelepnél 1962—1964 között végzett cementbesajtolások hatékonyságának vizsgálata során szerzett tanulságokat, valamint a régebben végzett hasonló természetű munkálatoknál szerzett tapasztalatokat, amelyeket a jövőben előttünk álló cementbesajtolási munkák tervezésénél és kivitelezésénél hasznosan fel lehet használni, röviden az alábbiakban foglalom össze: 1. Az árvédelmi töltések alatti, vízáteresztő talajokban, váltakozó irányú szivárgó víz hatására a töltések az idők folyamán általában megroskadnak. Ezeknek a roskadásoknak káros hatása azonban csak ott jelentkezik, ahol a töltésekbe műtárgyak vannak beépítve, ahol a bajok az egyenlőtlen ülepedésből származó repedésekben, vagy a gépi berendezések üzeme közben beálló zavarokban jelentkeznek. 2. A térszín alatt 12 méternél mélyebben települt vízáteresztő talajokban a szivárgó víz már általában nem veszélyes, mert ebben a mélységben az átszivárgó víz elsodró hatásától nem kell tartani. Ebből kifolyólag csak a 12 méternél nem mélyebben települt vízáteresztő rétegekben kell a szivárgás mértékét cement-besajtolással annyira lecsökkenteni, hogy annak káros hatása néhány évtizedre terjedő időre veszélyessé ne váljék. 3. Fentiekben körvonalazott körülményekre való tekintettel fontos, hogy a cementbesajtolások megtervezése előtt az altalajt a műtárgy közvetlen környezetében, a terepszinttől számított legalább 13 méter mélységig, hálózatszerűén 10 m sűrűségben 15 cm 0 fúrással gondosan feltárjuk. Ajánlatosnak tartom azonban minden műtárgynál legalább egy fúrást 20 méterre lesüllyeszteni, valamint a folyóés a belvíz felé is felderíteni a vízvezető réteggel való bemetsződés helyét, ahonnan az átszivárgó víz váltakozóan utánpótlást talál. 4. A fúrásokkal feltárt különböző rétegek anyagát, szemcseösszetétel és vízáteresztőképesség szempontjából talajmechanikai laboratóriumban meg kell vizsgálni. 5. A besajtolási terv elkészítése előtt a veszélyeztetett műtárgyon kellő sűrűségben fix pontokat kell a falazatba elhelyezni és a megfigyelő méréseket szükség szerint 2—5 naponként elvégezni. A repedéseket cement csíkokkal áthidalni és gondosan figyelni. 6. A műtárgy alatti veszélyes mélységre leérően elvégzendő cement-besajtolást az eddigi függönyszerűen, néha 100 m-t is meghaladó hosszban alkalmazott módszerrel szemben jobbnak tartom a műtárgyat elliptikus formában körülvevően és
