Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Lampl Hugó: A tiszafüredi szivattyútelepnél besajtolt cementfüggöny hatékonyságának vizsgálata

A cementfüggöny hatékonysága 227' Ugyancsak 1934-ben készült a Pestmegyei-Sárközi-Ármentesítő Társulat é rsckcsanddi meghibásodott szivattyútelepét körülfogó 190 ím hosszú, kétsoros cementfüggöny és a műtárgy pneumatikus vizsgálatánál észlelt kiüregelődéseket töltötték ki cementhabarccsal. [4]. Megjegyzendő, hogy ezt megelőzően már 1914-ben kereken 140 q cementet sajtoltak be a szívócsatorna közvetlen környezetében [5]. 1961-ben, a műtárgyak árvízbiztonsági szempontból elrendelt évenkénti vizsgálata során az árvédelmi töltésben kibontották a 3 db 0,80 m átmérőjű csőből álló nyomóvezetéket. A csövek kibontása alkalmával megállapítottuk, hogy az 1934. ébven készült cementfüggöny a műtárgy alapgödrének visszatöltése után 1895-óta keletkezett, roskadásból származó hézagokat maradéktalanul kitöltötte, de kiüregelődéseket nem találtunk, csak a vasbetonba ágyazott öntöttvas csövek ólomtömítését kellett helyreállítani. Egyébként a műtárgyon az 1934-ben végzett cementbesajtolási munkák elvégzése óta káros elváltozásokat nem észleltek. 1936-ban a Paksi Ármentesítő Társulat karaszi-foki csőzsilipénél végeztek az altalaj vízzáróképességének növelése érdekében 60 m hosszban háromsoros és a csőzsilip hossztengelyével párhuzamosan, kétoldalt 2 x35 méter hosszban kétsoros cementfüggöny besajtolást [6]. A cementfüggönyök besajtolásával a csőzsilipek belvízcsatornába való betorkolásánál jelentkezett buzgárszerűen feltörő források megszűntek és ezek a buzgárok azóta nem ujultak ki. 1937. és 1943. évek között az Országos Öntözési Hivatal is többízben és jó eredménnyel alkalmazta a cementfüggönyszerű talajszilárdítási eljárást [6]. Utolsónak hagytam a címben szereplő tiszafüredi szivattyútelepnél végzett cementbesajtolási munkákat. Az 1927—28 években épült tiszafüredi szivattyútelep falán már 1930. év tavaszán mutatkoztak süllyedésből származó repedések, amelyeknek megszüntetése, illetve továbbfejlődésének megakadályozása céljából 1937-ben 50 cm sortávolságban és 100 cm pontsűrűségben összesen 115 fm hosszú kétsoros cementfüggönyt sajtoltak be. A munka elvégzése után a repedések nem fejlődtek tovább és 1959 év tavaszáig semmiféle újabb káros elváltozás nem volt észlelhető. Az 1937. évi cementbesajtolástól számított 2 év elmultával azonban a szivattyúház falán újabb repedések jelentkeztek, illetve a régiek újból megnyíltak (1. ábra). A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság a meghibásodott műtárgy karbahelyezésére, többféle megoldás közül — mint a leggazdaságosabbnak talált megoldást — ismét a cementfüggöny besajtolási eljárást javasolta kivitelre és erre készített tervet. A terv 50 cm pont- és sortávolságban besajtolt, kereken 100 m hosszú töltésszakaszon, 10—12 m mélységre leérő 3 soros cementfüggöny készítésére vonatkozik, amely az altalajban a szivárgó víz útját lett volna hivatott megnövelni. A besajtolási munkálatokat 1959. évi november hó 18-án kezdték meg és 1960. április 27-ig a tervezett kereken 600 besajtolási pontból 190 helyen 107 q cementet, valamint 78 q löszt sajtoltak be. Ezzel a tervezett munka kereken 1/3-át elvégezték. Ekkor a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság célszerűnek látta, hogy a költséges munka folytatása előtt, az eddig végzett munka eredményessége felől próbafúrásokkal győződjék meg. Az Igazgatóság összesen 6 helyen, 72 mm átmérőjű fúrást végzett és annak alapján megállapította, hogy összefüggő és a besajtolás teljes mélységére kiterjedő elcementálódásról nincsen szó, csupán a középső sor besajtoló csöveinek leverésénél észlelték, hogy ezek lényegesen nehezebben haladtak le a szélső sorok csöveihez képest. A kutató fúrásokról szóló jelentést az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) műtárgyak felülvizsgálására felállított bizottsága 1960. június 20-án tár-