Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

210 Szigyártó Zoltán — Legalább is ezt a következtetést kell levonni akkor, ha a feltüntetett negatív értékeket terhelő hiba elég kicsiny ahhoz, hogy azok ne a véletlen játékaként álljanak elő. Ezért a megállapított vízveszteség értékek szabatos értékelése érdekében a hitelesítési egyenleteket, a vízállás leolvasásokat és — a fővízkivételnél — a zsilip beállítást terhelő hibát figyelembe véve mindenegyes általunk meghatározott (s így hibával terhelt) értékhez kiszámítottuk azt a tartományt, melybe a tényleges (tehát hibával nem terhelt) érték 5%-os kockázattal beleesik. E tartományokat a már említett nullkörökből két irányba kiinduló vastag vonaldarabok jelölik. Látható, hogy ezek határa a szóbanforgó négy kísérletnél egy esetben sem éri el még a zérus értéket sem. Mindez pedig eloszlatja a negatív értékek tényleges jelentkezésével kapcsolatos utolsó kételyeket is. Megállapítható tehát, hogy kísérleteinknél az alacsony vízállások mellett a mederbe szivárgó talajvíz számottevő módon megnövelte az abban levonuló vízhozam nagyságát. * * * Igen érdekesek azonban a legmagasabb, 3,80 m

3/s körüli vízhozamok mellett jelentkező vízveszteség értékek is, melyeket a 3. ábra felső grafikonján a kettős nullkörök jelölnek. Ez alkalommal is figyelembe véve a véletlen jellegű hibák eredményeként létrejövő, vastag vonaldarabbal feltüntetett ingadozást, az eredmények itt is egyértelműen értékelhetők. Megállapítható, hogy a (csak kismértékben ingadozó) maximális vízhozamokhoz, s így maximális vízállásokhoz tartozó veszteségértékek a kezdeti magas értékről, az elején rohamosabban, majd lassabban csökennek, fokozatosan tartanak egy határértékhez, mely esetünkben a 300 l/s környékére tehető. 3. A vízveszteség hosszmenti változása A vízhozam meghatározás pontosságával kapcsolatos vizsgálatok ismertetésénél már megemlékeztünk arról, hogy a fővízkivétel és a túlfolyó hitelesítését terhelő esetleges szabályos hibák kimutatása érdekében szükségessé vált egy összehasonlító méréssorozat elvégzése, s ezt a 13 + 000 szelvény közvetlen környezetében a legutolsó, 12. sorszámú permanens szint beállása után hajtottuk végre. E mérések azonban igen alkalmasnak mutatkoztak arra is, hogy egyúttal tájékoztassanak a veszteségek hosszmenti eloszlásának jellegéről is. Ennek érdekében nem volt egyébre szükség, mint hogy a már meghatározott átlagértéket összehasonlítsuk a fővízkivétel és a túlfolyó egyidejű vízhozamával, s a kapott különbségek értékeléséhez meghatározzuk az azokat terhelő középhibák értékét is. E számítások eredményeit foglalja össze a II. táblázat. Az ebben feltüntetett számadatok közül bennünket most elsősorban a táblázat alsó felében levő négy bekeretezett szám érdekel. Ezek szerint a fővízkivétel és a tiszacsegei úti zsilip közötti szakaszra kapott vízveszteségérték 0,04 m

3/s, míg a véletlen jellegű hibák hatásának eredményeként a két szelvényre meghatározott vízhozamértékek különbsége 5%-os kockázattal [4., 74. o.] elérheti a + 0,118 m

3/s-ot is. Másképpen : Ebben az esetben a meghatározott vízhozam különbség oly kicsiny, hogy az nagy valószínűséggel előállhatott a vízhozam-meghatározás véletlen