Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szígyártó Zoltán: Vizsgálatok a K. IV. öntözőfürt főcsatornáján a vízveszteségek és mederérdességi viszonyok meghatározására

206 Szigyártó Zoltán A már mintegy 10 éve elkészült csatorna benőttségi viszonyai is igen változatosak voltak. Különösen erős benőttséget lehetett tapasztalni a régebbi, a 13 + 000 szelvény alatti szakaszon. Ugyanakkor voltak a csatornának hosszabb, gyakorlatilag teljesen tiszta, benőttség mentes szakaszai is. 2. ábra. A vizsgált főcsatorna keresztszelvénye Fig. 2. Cross section of the main canal investigated I. A KÍSÉRLETEK MEGSZERVEZÉSE 1. A vízhozamok beállításával és a csatorna teltséjjével kapcsolatos szempontok A kísérletek előkészítésénél figyelemmel kellett lenni arra, hogy azok eredményeként egyúttal adatokat kellett nyerni a 0 + 000 szelvényben levő fővízkivételtől elinduló, különböző nagyságú pozitív és negatív vízhozamváltozási hullámok jellemzésére is [3]. Ez különösen a kísérleti vízhozamok és a bögék vízszintjének meghatározásánál okozott nehézséget. A szivárgási-csurgási veszteségek megállapítása érdekében ugyanis állandó, s minél nagyobb vízhozamra, illetve az üzemvízszintek környezetében tartott vízszintekre; a mederérdességi viszonyok feltárásához, a mederérdesség és a meder teltség kapcsolatának meghatározása érdekében teljesen nyitott vízszinttartó műtárgyak mellett kialakuló minél több, különböző permanens vízhozam megfigyelésére, míg az árhullámok vizsgálata érdekében ugyancsak teljesen nyitott vízszinttartó műtárgyak mellett, minél nagyobb vízhozamváltozási tartományt felölelő, lehetőleg páronként azonos nagyságú, pozitív és negatív vízhozamváltozási hullámok levonulásának megfigyelésére volt szükség. A háromfajta cél közül, mint láttuk, kettő szempontjából nyitott vízszinttartó zsilipekre volt szükség, s ennek be nem tartása kétségessé tehette volna a kísérlet sikerét. Másrészről nyilvánvaló volt az is, hogy a harmadiknál a magas vízállások iránti igény a lehetőségek határain belüli nagy vízhozamok tartásával bizonyos mértékben kielégíthető. Ezért a vízhozamok beállításánál és a vízszintekkel kapcsolatban általános szempontként a következőket fogadtuk el: A kísérlet folyamán a vízszinttartó zsilipeket teljesen nyitott állapotban tartjuk. A kísérletsorozat kiindulási helyzetéül azt a permanens állapotot állítjuk be, melynél a csatorna legkisebb biztonsággal kiépített szakasza az ott még megengedhető maximális vízhozamot szállítja. A közel azonos nagyságú vízhozamváltozási hullámokat úgy állítjuk elő, hogy a maximumként megállapított vízhozamot bizonyos meghatározott értékre le-