Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme

A tiszalöki öntözőrendszer üzeme 199 2. Beruházások elhúzódása miatt sok helyen provizórikus üzem folyt és várva a teljes kiépítést elmaradt a fenntartás. 3. Szabad vízkapacitás miatt a rendszer elhanyagoltságából származó veszteségek hatása és így azok csökkentése nem jelentett problémát. 4. Az elhanyagoltságból származó üzemköltség-növekedés megszüntetésére a szolgáltató nincs ösztönözve. 5. Üzemi időszakok egyre inkább kitolódnak és így egyre kevesebb idő marad a fenntartási munkák elvégzésére. 6. A hitelek elköltése és az üzemszervezet dolgozóinak gyakori cserélődése miatt a munkákat nem mindig ott végezték el, ahol szükséges lett volna, hanem ahol a legkönnyebb volt. A fenntartási munkák elvégzésére 1960-tól kezdődően évente a rendszer állóalap értékének mindössze 0,9—1,4%-át fordították. Ez a helyzet a jövőben természetszerűleg tovább nem tartható és így sokkal nagyobb súlyt kell fektetni ezekre a feladatokra. A fenntartási és karbantartási munkák helyes végzésénél figyelembe kell venni azok kétirányú jellegét, melyek egyrészt a hirtelen bekövetkezett károsodások (töltés szakadás, zsiliptábla tönkremenetele stb.) kijavítását, másrészt az előre tervszerűen ütemezhető feladatok (iszaptalanítás, gaztalanítás, festés, mázolás stb.) végrehajtását foglalják magukban \z üzem technológiai tevékenységeként említhetők meg végül az üzemmel kapcsolatos vízgazdálkodási (hidrometeorológiai, vízminőségi stb.) észlelések és vizsgálatok, valamint a rendszer műszaki állapotának fejlesztésében való közreműködés. Az előbbiekkel kapcsolatban a rendszer területén meghatározták a vízminőségvizsgáló helyeket és kiépült a hidrometeorológiai hálózat. A vízminőség vizsgálat célja a szolgáltatásra kerülő víz állandó figyelése, abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az öntözés és halászat által támasztott igényeket. Ezek a vizsgálatok, melyeket a VÍZIG laboratóriuma végez, egyaránt folynak a rendszert ellátó vízfolyáson, a Tiszán és a rendszer csatornahálózatában. 1964. első 10 hónapjában 550 vízvizsgálatot végeztek a fenti cél érdekében. Az öntözési félévben a Tiszán 9 alkalommal vonult le erősen szennyezett víz. Ennek összetétele három esetben olyan volt, hogy halélettani szempontból halastavi szolgáltatásra felhasználni nem lehetett. A műszaki állapot fejlesztésében általában az üzemszervezet vezetői vesznek részt tapasztalataikkal és javaslataikkal. A műszaki fejlesztés érdekében szükségessé válik a rendszer területéről származó nagyszámú értékes üzemi adat megfelelő nyilvántartása és megőrzése. Ez ma még sajnos nincs megoldva és így főleg a régebbi, 2—3 évvel korábbi adatok nagy része veszendőbe megy. Ennek elkerülése érdekében a jövőben erre több figyelmet kell fordítani. Az üzem technológiai tevékenységének jelenlegi helyzete az előbbiek következményeként azt mutatja, hogy a gazdaságos és pontos vízszétosztás megvalósítása érdekében még nagyon sok a tennivaló. Ezek közül is az egyik leglényegesebb az üzemszervezet ellátása megfelelő műszaki dokumentációval (helyszínrajz, hossz, keresztszelvények stb.) és megtanítása a korszerű üzemre. F2 nélkül nem lehet zavartalanul megoldani az elkövetkezendő évek vízbiztosítási feladatait.