Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme

A tiszalöki öntözőrendszer üzeme 191 a leadott vízmennyiségeket a Hortobágy medrében a Borsósi duzzasztó kezelésével lehet összegyűjteni, majd Ágota felé leereszteni. Közben csatlakozik az előbbiekhez a Keleti főcsatornából а К—VII. leadó műtárgyon (10. ábra) leadott és a Köselyen végigvezetett víz is. A Kösely meder megfelelő vízvezető útvonallá való kialakítása után, mely az elkövetkezendő 1—2 évben elkészül, ez az út lesz a leadás fő biztosítója, mivel itt egy tömegben 5—6 m

3/s nagyságú vízhozamot lehet leadni, ellentétben a Horsós feletti 1 m

3/s körüli lehetőségekkel. Lényegében tehát az ágotai leadást több leadó műtárgy, duzzasztó, tározó, valamint inedertározási lehetőség üzemének optimális szabályozásával az időjárás figyelembevétele mellett lehet biztosítani. Ezt a szabályozást azonban ma még megfelelően nem oldották meg. így fordul elő az. hogy az Ágotánál leadott vízhozamok meglehetősen inga10. ábra. Vízleadás mérfmütárgyon keresztül а К VII. csatornából a Köselybe Abb. 10 Wasserabgabe aas dem Kanal К VII in den Kösely über eine Messtelle doznak. Ezt az ingadozást a víztakarékosság érdekében a jövőben a lehetőségekhez képest meg kell szüntetni. Ehhez azonban szükséges a Körösvölgyi Együttműködő Öntözőrendszerek üzemének és vízellátásának összehangolása, szabályozása is. A vízkormányzással kapcsolatos következő gyakorlati kérdés a vízszinttartás helyzete. Ismeretes, hogy a vízszinttartás, mint a vízkormányzás eszköze elengedhetetlenül szükséges a takarékos és pontos vízszétosztás megvalósításához. A különféle vízkivételek és kormányzó műtárgyak vízszállításának megbízható ismerete, üzemi vezérlésének módszere és az egyéb különféle üzemi igények (pl. szivárgások csökkentése, vízmérések végrehajtása) mind-mind megkövetelik az állandó vízszinttartást, mely végeredményben lényegesen megkönnyíti a rendelkezésre álló vízkészlet gazdaságos szétosztását. Ezért a Tiszalöki Öntözőrendszerben is komoly törekvés irányul az állandó és minél pontosabb vízszinttartás megvalósítására. A rendszerben, mint már említés történt, általában alvízszinttartás van előírva. A nagyobb csatornákra, illetve műtárgyakra az üzemelési csoport, a kisebbekre a szakaszmérnökségek, illetve felügyelőségek írják elő a tartandó vízszinteket. A Ke•4*