Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Dávid László: A tiszafüredi öntözőrendszer üzeme

A tiszalöki öntözőrendszer üzeme 189 a leadás mennyiségének ismeretében a csoport tagjai összeállítják a július—augusztusi csúcsra vonatkozóan az egyes vízfolyások terhelését vízsugár értékekben, majd az egyes vízfolyások igényeit alulról-felfelé összegezve, végeredményben megkapják a fővízkivételek szükséges vízszállítását. Az így kiadódott igényeket a vízkészlettel, valamint a vízfolyások és a műtárgyak kapacitásával összehasonlítva kitűnik az igények teljesíthető, vagy túlzott volta. Az elfogadható igények képezik végül a csúcsidőre, mint mértékadó időszakra vonatkozó vízszétosztási tervet és ezek kielégítésére lehet szerződési kötelezettséget vállalni. Az így elkészített 1964. évi vízszétosztási terv szerint Tiszavasvárinál 36,7, Tiszakeszinél 4,8 m

3/s víztermelést, Ágotánál 9,0, Bakonszegnél 8,1 m

3/s vízleadást, a rendszer területén pedig 24,4 m

3/s saját víz/elhasználást — a veszteségekkel együttesen — kellett megvalósítani. A vízszétosztási terv alapján elkészül a felvonulási terv. majd április elején sor kerül a felvonulásra. Ennek kapcsán történik meg a szolgálat megszervezése, a technológiai utasítások kiadása, a műtárgyak, csatornák karbantartása, az átemelő szivattyúk helyszínre vonulása. Azokon a csatornákon, ahol a halastavak miatt egész éves üzem folyik, ott a felvonulás elmarad, de a karbantartási munkákat mindenkor elvégzik. A felvonulás befejezése után április utolsó hetében megtörténik a rendszer feltöltése és az üzempróba végrehajtása. A próbaüzemmel befejeződnek a vízbiztosítás végrehajtására irányuló előkészítő munkák és megkezdődik az üzem tényleges technológiai tevékenysége, mely a vízkivételezést, a vízkormányzást, a karbantartást, valamint a kiegészítő feladatok ellátását, mint főbb munkarészeket foglalja magában. A víztermelés a rendszer fővízkivételein történik, melyek vízszállítását a fogyasztói igények, azokat pedig az időjárás (csapadék, hőmérséklet, szél) és jelenleg az egyéb mezőgazdasági munkák (pl. aratás) nagymértékben befolyásolják. Szemléletesen mutatja ezt a körülményt a 'J. ábra, ahol a tiszavasvári hajózsilip napi közepes vízhozam adatai nyertek feldolgozást. Az ábrán a két csúcsidőszak összehasonlításából látható, hogy 1963-ban a vízhozamok tartománya, szórása és a kisebb vízhozamok gyakorisága nagyobb volt az 1964. évinél. Ez azt jelenti, hogy az üzem tervszerűsítésére való törekvés már bizonyos eredményekkel járt. Még szembeötlőbb ez akkor, ha a vízszétosztási tervben előírt 36,7 m

3/s értéket hasonlítjuk össze a legnagyobb gyakoriságú 35— —37,5 m

3/s tartománnyal. A nagyvízhozamok gyakoriságának emelkedése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a területegységre eső fajlagos vízfelhasználás emelkedik. Az 1963. évi nagy vízhozamok a július végi szárazság következtében keletkeztek és azt jelzik, hogy a rendszer szárazság idején gyakorlatilag kimeríti a rendelkezésre álló vízkészletet, és a vízszállító kapacitását. Ezévben hasonló szárazság nem fordult elő, és így elmaradtak a kiugró nagy vízhozamértékek. A tiszakeszi fővízkivétel üzeme lényegesen egyenletesebb a kapcsolódó nagyterületű halastavak kiegyenlítő szerepe miatt. A víztermelés nagysága 4,5—5,0 m

3/s értékek között mozog. A tiszavasvári fővízkivétel évi víztermelése 350—420 mill, m

3, míg Tiszakesziben ugyanez 50—80 millió m

3 között ingadozik. Ez év első három negyedévében összesen 330, illetve 54 millió a víztermelés nagysága. Az évi mennyiségekből július-augusztus hónapokra havonta Tisza vas váriban 70—80 millió m

3, Tiszakesziben pedig 9 —12 millió m

3 esik. 4 vízügyi Közlemények