Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: Az Egyesült Államok hidrológiai szolgálata

158 Szesztay Károly mutatja, viszonylag kevés állomáson lehet a kétféle észlelést egyesíteni. A víz hőmérsékletét valamennyi vízminőségi állomáson mérik. A hazai arányokhoz képest feltűnően kicsi a Geológiai Szolgálat kezelésében levő országos talajvízszint és karsztvízszint megfigyelő hálózat kútjainak a száma. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy — a természeti és gazdasági adottságok folytán — a felszín alatti vizekre vonatkozó észlelések és kutatások szélesebbkörű fejlesztése később indult meg mint nálunk. Üjszerű észlelésekre hívják fel a figyelmet a táblázat következő sorában említett „regionális törzs-állomások" (bench-mark stations). A különféle vízhasználatok és a vízjárást befolyásoló más gazdasági tevékenységek (talajművelés, erdőművelés, stb.) következtében egyre kisebb azoknak a vízfolyásoknak a száma, amelyeken a hidrológiai észlelések valóban a természetes vízjárási és vízháztartási viszonyokat tükrözik. A természetes földrajzi összehasonlításokhoz és az éghajlatváltozások vizsgálataihoz pedig az ilyen adatsorok nélkülözhetetlenek. Az amerikai hidrológiai szolgálat ezért — a Nemzetközi Hidrológiai Dekád programjának megfelelően — napirendre tűzte az ilyen törzs-állomások hálózatának kialakítását, amelynek feladatköre egyaránt kiterjed a mennyiségi és a minőségi jellemzőkre. Fontos eszközei a tágabb perspektivájú hidrológiai adatgyűjtésnek az emberi beavatkozások okozta változások mértékéről folyamatosan tájékoztató „őr — állomások" (vigil stations) is. Ezek mintegy ellentétes pólusai a regionális törzsállomásoknak és értelemszerűen olyan területekre telepítendők, ahol a vízjárást, vagy a vízminőségi viszonyokat igen erősen befolyásoló beavatkozások történtek, illetve várhatók. Az Egyesült Államok hidrológiai szolgálata — ugyancsak a nemzetközi program keretében — az elkövetkező évek során a 41. szélességi fok mentén az Appalachian és a Sziklás-hegység között kíván ilyen űrállomásokat létesíteni a különböző éghajlati övezetekre jellemző és különböző mértékű beavatkozások hidrológiai hatásának a vizsgálatára. Bár a meteorológiai szolgálat hidrológiai tevékenységéről külön lesz még szó, itt említem meg a csapadék- és párolgásméréseket, amelyek a hidrológiai észlelőhálózat szerves tartozékai. Amint a ,9. ábráról látható, a szokványos mérő és íróberendezésekkel felszerelt csapadékmérő hálózat meglehetősen ritka, hiszen még a legsűrűbb hálózatú Connecticut állam adatát is jóval meghaladja a legtöbb európai országé. A nagy kiterjedésű, csaknem teljesen lakatlan területek okozta nehézségeket úgy igyekeznek áthidalni, hogy nagyobb tájegységenként kiválasztanak egy-egy típus-területet. Ezeken a területeken néhány éven át igen sűrű tanulmányi hálózatot tartanak fenn. A típusterületek adataiból kielemzik a csapadék területi és időbeli eloszlásának általános fizikai-földrajzi törvényszerűségeit, amelyek támpontul szolgálnak a tájegység más részén is a csapadékviszonyok feltárásában. A főbb fizikai-földrajzi tényezők (tengerszint feletti magasság, az égtájak szerinti kitettség, lejtésviszonyok, stb.) és a csapadékjellemzők közötti tájankénti kapcsolatok kielemzése — a tapasztalatok szerint — olyan területeken is megsokszorozza az észlelési adatok hasznosíthatóságát (például a csapadéktértéképek pontosságát), ahol szokványos sűrűségű hálózat működik. A párolgásmérések terén az Egyesült Államok meteorológusai és hidrológusai hamar felismerték, hogy egymásközt (éghajlatilag) összehasonlítható és gyakorlati célokra felhasználható adatokhoz csak megfelelően nagyméretű és szabad elhelyezésű mérőedények, mérőkádak segítségével lehet jutni. Az Egyesült Államok