Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

2. füzet - Dévény István: Vedres István 1765-1830. Megemlékezés születésének kétszázadik évfordulóján

Megemlékezés Vedres Istvánról 145 Vedrest kortársainak e meg nem értő viselkedése nem törte le, sőt átvészelte az 1813-as és 1816-os évek súlyos árvízkárait is, amelyek a feljegyzések szerint a bérleten, 47 330 akkori Ft-ra rúgtak. Hihetetlen munkabírással újból és újból talpra állítja gazdaságát, 150 telepes családot telepít le, ezzel megalapítja a ma is Vedresházának nevezett községet, a telepesek árvízkárait gabona és egyéb élelmiszerek juttatásával enyhíti, és munkálkodásával, agilitásával elérte, hogy a vedresházai bérlet rövidesen virágzóbb lett, mint valaha. Sajnos példája nem talált követőkre és az ármentesítés kérdése csak Vedres István halála után Széchenyi István által megindított országos jellegű mozgalommal vált időszerűvé. Országos jellegű javaslatai közül elsősorban a Duna-Tisza-csatorna építésére és közgazdasági jelentőségére vonatkozó javaslata említendő meg. A „Dunát a Tiszával összekapcsoló új hajókázható csatorna" című könyvében részletesen foglalkozik a mű közgazdasági jelentőségével, rámutat annak gazdaságosságára és várható hasznaira. Ugyancsak nagy jelentőségű az ún. „Túl a Tisza-i csatorna" c. könyve, amelyben a Tiszaújlaktól kiinduló és a Tur, a Szamos, a Berettyó, a Körösök, a Maros, a Bega és a Temes folyókat keresztező, és a Karas folyón át a Dunába torkolló övcsatorna építésére tesz javaslatot. A merész vonalú csatorna, a különböző jellegű folyók vízjárását lett volna hivatva kiegyenlíteni és ily módon az árvízi károkat a lehető minimumra csökkenteni. Hasonló jellegű az ugyancsak Tiszaújlaknál kiinduló Tisza-jobbparti csatornára vonatkozó terve, amely a Latorca, Ung, Bodrog, Hernád, Sajó és Zagyva folyók keresztezésével Szolnoknál torkollana a Tiszába. Tervei és javaslatai között szerepel a Vásárosnaménytól kiinduló és a Berettyó, valamint a Körösök vizével táplált, Csongrádnál a Tiszába torkolló öntözőcsatorna. Elgondolásai voltak a Balatont a Dunával, majd délről a Drávával, a Dunát a Száva felhasználásával az Adriaitengerrel összekötő csatornáról is. Merész elgondolásai politikai és anyagi előkészítetlenségiik miatt nem valósultak meg, de kétségtelenül mutatják, hogy Vedres mozgékony szellemével milyen helyesen látta meg azokat az előnyöket, amelyeket a különböző vízrendszerek összekötése a Magyar Alföld fejlődése, a magyarság kultúrálódása és gazdaságilag függetlenebbé válása tekintetében jelentene. Igen értékesek Vedresnek azok a javaslatai is, amelyek a mezőgazdasági termékek helyesebb tárolására és tartalékolására vonatkoznak. Kidolgozza a szegedi vár állami tárházzá való átalakításának tervét és újszerű gabonatárolók létesítésére tesz javaslatot. E gondolatai csak 120 évvel később az országos tárházak építésével valósulnak meg, de nem lehet elvitatni, hogy elgondolásainak indokolása sok tekintetben még ma is helytálló. Vedres István egyéb országos kérdésben is hallatta szavát. A magyar nyelv tárgyában kiadott röpirata, a papírpénz devalvációjával kapcsolatos javaslatai, az iskoláztatásról, nevelésről szóló írásai egy rendkívül képzett, művelt agyvelőre vallanak. Kora minden kérdése iránt érdeklődött és minden kérdésben hangoztatta elgondolásait, véleményét. Igazi polihisztor volt, aki a legkiválóbb hazai, korabeli szakemberekkel állandó írásbeli összeköttetésben állott és akinek munkásságát később Széchenyi is nagymértékben értékelte. Könyvei Széchenyi könyvtárában sorra megvoltak és nem vitás, ha egy megfelelőbb korban, megértőbb társadalmi viszonyok között születik, úgy országos viszonylatban is kiváló alkotások, hatalmas eredmények fűződnének nevéhez, A XVIII. század utolsó és a XIX. század első három évtizede azonban — mely időre esik Vedres István működése — még csak érezte a bajokat, az orvoslás