Vízügyi Közlemények, 1965 (47. évfolyam)

1. füzet - Közlemények

•94 Illés György A svéd lakosság és az ipar által fog évtized alatt négyszeresére nőtt, ma eléri az 5. ábra. Az évi összes vízfogyasztás 1930—1962 között yasztott víz mennyisége az elmúlt három évi 4,3 milliárd m

3-t. Ezt az ország igen jelentős vízkészletéből könnyű lenne fedezni ( 6. ábra ), de a területi elosztás egyenlőtlensége miatt itt is egyre nő a víz szállítási távolsága és költségesebbek lesznek a vízművek beruházásai. 6. ábra. A fajlagos vízfogyasztás alakulása Víznyerési lehetőségek Svédország felszíni vizekben bővelkedik, de felszínalatti vízkészletei igen sze

j rények, mert területének háromnegyed része tömör, kristályos gránit és gnájsz, amelyet vékony rétegben moréna borít. Kisebb területen homokkőféleségek nyújtanak lehetőséget a víznyerésre. Nagy szerepe van a víznyerés szempontjából az ún. esicer-eknek (7. ábra ), ezeknek a glaciális eredetű homokképződményeknek. A nagyobb eskerek elérik a 100 km hoszszúságot és egyes helyeken a 100 m vastagságot is. Jelentősebb a felszíni vízkészlet. Az ország felületének 9%-a, 40 000 km

2 tófetütet, köbtartalmuk 600 milliárd m

3, négyszer akkora, mint az évi hasznos csapadék. Legnagyobb tavai a Vünern-tó (5500 km

2) és a Vattern-tó (1900 km

2). A folyók legnagyobb része a Svédországot Norvégiától elválasztó hegységben ered. A legnagyobb svédországi vízfolyások jellemző adatait az 1. táblázat tünteti fel. A felszín alatti vízkészlet becslés szerint 7,5 milliárd m

3/év. Ez a mennyiség az évi 150 000 millió m

3 hasznos csapadék 5%-a. Legnagyobb felszínalatti víz^ tározó képződmények a már említett ,,esker"-ek. Ezekből kivehető fajlagos vízhozam kedvező esetben 0,1 — 0,2 m

3/s is lehet. Az üledékes homokkövek 3 — 4 l/s vizet adnak, míg a gránit és gnájsz-képződmények csak az esetleges repedések mentén eredményeznek vizet. A felszínalatti vizek általában vasat, mangánt és agresszív széndioxidot, egyes helyeken jelentős mennyiségű fluort tartalmaznak. Néhány főbb vízféleség minőségéről jó áttekintést ad a 2. táblázat. A Málar-tó Stockholm vízellátása szempontjából fontos. A tavat a Balti-tengertől csak zsiliprendszer választja el. A tenger sótartalma 0,4% körül mozog, és nem kívánatos, hogy a tengervíz visszaduzzasztás révén a tóra telepített ivóvízművekhez jusson. Visszaduzzasztás előáll azonban a Göta-älv folyón Göteborg mellett, ahol a 2,5%-os sótartalmú tengervíz 15 km-re is benyomul a folyótorkolatba. Mivel a Wättern tóra a déli területek távlati vízellátásánál számítanak, mindent elkövetnek, hogy a tó vizét a szennyezéstől megóvják. 1. ábra. Az „esker" elvi keresztmetszete