Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

A szennyezések hatása 83 Legmagasabb igényekkel az ivóvíz és az élelmiszeripar lépnek fel, ezután következik a halászat, haltenyésztés és kevésbé igényes iparok és más igényekkel az öntözés. Az ivó- és ipari vizek legnagyobbrészt szerves szennyeződéstől mentes vizet kívánnak, kissé magasabb sótartalom — néhány ipari víz kivételével — nem zavarja a hasznosítást. Az öntözéshez ezzel ellentétben a szervesanyagtartalom egyenesen hasznos, viszont az oldott sótartalom, különösen a magas nátriumtartalom káros. Valamennyi szennyező anyag közül a laikus körökben is legismertebb a fenol, pl. az ivóvíz és halászat szempontjából már kis mennyiségben is káros, míg az öntözést nagyobb mennyiségben sem zavarja, sőt hasznos. 2. Szennyvizek okozta vízminőségváltozások élővizekben Nézzük most, hogy a házi, ipari és mezőgazdasági szennyvizek milyen mértékben befolyásolják a természetes vizeknél a minőségi igények kielégítését. A háztartásból kikerülő szennyező anyagok káros hatása — minthogy rövidebb ideig és kisebb koncentrációval hatnak — jelentéktelenebbek. Ezek általában szervesanyagokat tartalmaznak, s így a vizek eutrofizálódását segítik elő. Redukáló hatásuk következtében csökkentik a vizek oxigéntartalmát, sőt teljesen elfogyaszthatják, kénhidrogénfejlődést idézhetnek elő, a vizet mind a növényi, mind az állati élet számára alkalmatlanná téve. Ez azonban csak álló vizekben vagy kisvízfolyásokban következik be, ahol a szennyvíz és befogadó vízmennyiségének aránya nem megfelelő. Nagyobb befogadók, vízfolyások esetében a szerves szennyvizek felhígulása, az öntisztulás, ásványosodás, a háztartási szennyvizekben önmagától is bekövetkezhet, ezért az ilyen szennyeződések következménye sokkal kevésbé súlyos, mint az ipari eredetűeké. Az ipari eredetű szennyvizek okozta károk ezzel szemben igen sokfélék és sokrétűek. Különösen veszélyesek a vegyipar, az olaj- és szénfeldolgozó iparok szennyvizei. Az ivó- és ipari vízhasznosításokban előidézett nehézségeken túlmenően sokszor veszélyeztetik a természetes környezetet, gondot jelentenek a lakosságnak, alkalmatlanná teszik a vizeket a háziállatok szempontjából, kérdésessé teszik az öntözésre szánt vizek mezőgazdasági hasznosíthatóságát. Számos esetben technikai problémákat okoz a vizekben levő anyagoknak a műtárgyakra gyakorolt rongáló hatása, nem beszélve a halállományban keletkező károkról, amelyek talán a legismertebbek. A Rajna vidékén pl. évi 15—20 millió márkára becsülik a kárt, amit a szennyvizek okoznak a halállományban, Hollandia pedig 800 millió márka követeléssel lépett fel a NSZK-val szemben halállomány pusztulása miatt. Az ipari eredetű káros szennyező anyagokat a következőkben foglalhatjuk össze: Lebegőanyagok, amelyek a víz zavarosságánál fogva gátolják a napfény behatolását és ezzel csökkentik a vízfolyás életlehetőségeit. Oldott állapotban jelenlevő toxikus anyagok — nehézfémsók, ciánvegyületek, ammónia, szénhidrogének, klór, szulfitok, szóda stb. — hatása még a halaknál is érzékenyebben hat a vízfolyás mikroszervezeteire. Rothadóképes szervesanyagok, amelyeknek következménye a vizek oxigéntartalmának csökkenése. Igen lényegesek a már említett — kellemetlen ízt és szagot adó anyagok —, amelyek a zsírszövetekben felhalmozódva ehetetlenné teszik a halhúst és erősen éreztetik hatásukat — kémiailag ki sem mutatható kis mennyiségben is — az ivóvíz előkészítése során. Az olajszenynyeződés egyesíti a kétféle káros hatást, mert izrontó hatása mellett oxigéncsökkenést is előidéz. Ide kell még sorolnunk azokat az elfolyó vizeket, amelyek a víz