Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az iparivíz termelési költségei 6 1 A beruházási mutatók közül a fajlagos beruházás értékét napi m

3-re, vagy napi 1000 m

3-re szokták számolni. A fajlagos üzemeltetési mutatót az évi üzemeltetési költség és m

3/nap viszonyszámaként adják meg. Fentieken kívül az ipari üzemek beruházásainál előírásszerűen a beruházási költségek korrigált értékét is meghatározzák, ami bizonyos vonatkozásban az üzemek vízgazdálkodási létesítményeire is érvényes előírás. Lényege az, hogy a hosszabb idő alatt megvalósuló beruházás esetében az eszközlekötés miatt elmaradó nemzeti jövedelem nagyságát kimunkálják. A korrigált beruházási összeget építési szakaszokra (üzembe lépő szakaszra) állapítják meg. A korrekciós tényező értékét rendeletileg írják elő. Az előbb részletezett mutatók az ipari üzemek összes vízgazdálkodási szakágainak (vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás) egységes mutatói. Sok esetben ugyanis nagyon nehéz megállapítani az egyes szakágak határát. Mindig arra kell törekedni tehát, hogy az egész kérdést egy egységként kezeljük. Ahol azonban külön készülnek a vízellátási és külön a csatorna- és szennyvíztisztítási tervek, a mutatók és költségek külön is megadhatók. Ezenkívül még megállapítható mint részköltség, a víztermelési vagy vízbeszerzési és a szennyvíztelenítési költség — mint azt a későbbiek folyamán látni fogjuk —, a magyar ipar jelenlegi állapotára vonatkozó iparági költségeknél. A vízvételnek és szennyvízbebocsátásnak ugyanis közvetlen kapcsolata van az országos vízkészletgazdálkodással, mind mennyiségi, mind minőségi értelemben. A vízkészlet gazdálkodást elsősorban ezek a mennyiségi és minőségi adatok érdeklik. A víztermelési költségek bár szerves részei az ipari vízgazdálkodás összköltségeinek, összehasonlítási lehetőséget is biztosítanak a különféle vízbeszerzési módok között. II. IPARI VÍZ TERMELÉSI ÖNKÖLTSÉGE ÉS EGYÉR MUTATÓK JELENLEGI ÜZEMEINKBEN Az alábbiakban rövid áttekintést nyújtok a magyar ipar által jelenleg felhasznált frissvíz fajlagos költségeiről, az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 1962-ben végzett, 1960-as állapotra vonatkozó adatai alapján. Az 51 üzemben végzett részletes felmérés adatai és eredményei alapján az egész iparra kiterjedő összefoglalás készült. A részletes felmérésben nem szereplő üzemek jellemzőit a rendelkezésre álló egyéb adatok felhasználásával vették figyelembe. A vizsgálatba bevont üzemek vízfelhasználásai az iparági fogyasztások 30— 70%-át foglalták magukba, melyek a teljes ipar által felhasznált friss víznek •69,7%-át teszik ki. Tehát nagyon kedvező és szerencsés felvételnek mondható, ha meggondoljuk, hogy az ipar összes telepeinek száma hétezer fölött van. A vizsgálat csak a vízbeszerzéssel (ipari üzemeken belüli rész nélkül), továbbá a szennyvizek ugyancsak üzemeken kívüli, azaz a befogadóba bocsátandó részének költségeivel foglalkozik. Végül még említésre méltó, hogy a vizsgálatokba bevont iparágak {9 iparág) a teljes állami ipar frissvízfogyasztásának 94,5%-át képviselik. A hivatkozott feldolgozás lényegesebb adatait az alábbiakban összegezem.