Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

66 Bolberitz Károly VIII. táblázat - Tabelle VIII. Cukorgyár vízszükséglete különböző mértékű vízvisszafordítások esetében Visszafordított vízféleségek Feldolgozáshoz szükséges vízmennyiség répa %-ban kifejezve Víz tisztításának kéltsége fillérben 100 kg répára számítva Visszafordítás nélkül 1726 53,45 Kondenzvíz a kazántápvízhez és egyéb célra használva 1629 53,50 Előbbi + kondenzátor ejtővíz 1150 39,0 Előbbiek + úsztatóvíz 574 25,6 Előbbiek + öblítővíz 474 22,7 Előbbiek + hűtővíz és szénsavmosó víz 424 23,0 Előbbiek -I- ülepítő víz 324 21,8 Előbbiek + lúgzóvíz 199 20,8 Előbbiek -I- présvíz 164 288,6 újra felhasználni, valamint öt helyen a visszafordítás lehetőségeit is kihasználja, még mindig több megtakarítási lehetőség adódik. A felmelegedett hűtővizek komoly mennyisége elfolyik, holott azt még fel lehetne használni. Ugyancsak vonatkozik ez a présvíz igen jelentős mennyiségére, mely tisztítás után szintén felhasználható. A VIII. táblázat feltünteti a 100 kg répa feldolgozásához szükséges vízmennyiséget és ennek változását a különböző újrafelhasználási és visszafordítási lehetőségek kihasználása esetén, a gyár által készített összeállítás alapján. A táblázatban elválasztó vonal tünteti fel a jelenlegi helyzetet: a vonal fölött vannak a már alkalmazott megtakarítások, alatta a további újrafelhasználási lehetőségek. A második oszlopban a vízköltségek alakulását látjuk 100 kg répára számítva az egyes takarékossági lehetőségek megvalósítása esetén. Mindezekből megállapítható, hogy a hűtő- és szénsavmosó víz felhasználásával, valamint az ülepítő vizének és a lúgzóvíznek megtisztítása esetén a víz-költség még tovább csökkenthető, a présvíz megtisztítása ezzel szemben az ismert módszerekkel egyelőre még olyan költséges volna, hogy ez a gyártáshoz felhasznált víznek az árát elviselhetetlen mértékben emelné. Az előbbiekben elsorolt példák az ipari vízgazdálkodás újabb fejlődése területéről, nem lehetnek sem teljesek, de még áttekintést nyújtók sem. Két következtetés azonban levonható belőlük: 1. az, hogy az ipari üzemek vízháztartásának szerteágazó kérdéseivel érdemes foglalkozni, mert a víztakarékosságon kívül áruminőségjavulást, anyagtakarékosságot, sőt költségcsökkentést is eredményezhet, 2. az, hogy minden esetben egyéni megoldásokat kell keresni, mert minden üzemnek mások az adottságai és termelési körülményei. Az utóbbi arra utal, hogy az üzemek ésszerű vízháztartásának kulcsa az üzemmérnökök kezében van. Ők ismerik legjobban szakmájukat, ők legtájékozottabbak a helyi adottságok tekintetében. Ahhoz azonban, hogy az üzemmérnökök e feladatuknak meg tudjanak felelni, szükséges: 1. hogy tudatában legyenek e