Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

4. füzet - IV. Perényi Károly: Héjcsatornák az öntözésben

624 Pyber László I. láblázat A Garadna patak havi középvízhozamai Év I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. 1951 (0,125) (0,122) 0,433) 0,302) (0,476) (0,240) (0,204) (0,135) (0,130) (0,150) (0,088) (0,070) 1952 (0,120) (0,178) (0,351) (0,976) (0,200) (0,123) (0,101) (0.080) (0,069) (0,083) (0,970) (0,514) 1953 (0,505) (0,092) (0,066) (0,079) (0,110) (0,286) (0,320) (0,190) (0,081) (0,065) (0,048) (0,048) 1954 (0,048) (0,045) (0,167) (0,195) (0,645) (0,418) (0,256) (0,105) (0,080) (0,094) (0,100) (0,102) 1955 (0,105) (0,317) (0,350) (0,726) (0,415) (0,155) (0,151) (0,620) (0,247) (0,163) (0,230) (0,161) 1956 (0,200) (0.162) (0,164) (0,350) (0,306) (0,175) (0,302) (0,235) (0,221) (0,270) (0,164) (0,121) 1957 (0,272) (0,664) (0,325) (0,212) (0,301) (0,173) (0,109) (0,092) (0,081) (0,109) (0,089) (0,172) 1958 (0,116) (0,220) (0,236) (0,465) (0,206) (1,460) (0,295) (0,110) (0,075) (0,072) (0,090) (0,238) 1959 (0,155) (0,106) (0,152) (0,134) (0,175) (0,295) (0,205) (0,121) (0,046) (0,064) 0,057) (0,070) 1960 (0,080) (0,125) (0,135) (0,314) (0,230) (0,150) (0,101) (0,214) 0,126 0,073 0,183 0,321 1961 0,209 0,155 0,146 0,129 0,136 0,169 0,112 0,083 0,063 0,065 0,072 0,062 1962 0,090 0,085 0,217 0,594 0,206 0,147 Átlag I 0,170 I 0,190 | 0,228 | 0,373 | 0,284 | 0,316 | 0,196 | 0,185 | 0,114 | 0,117 | 0,190 0,172 napos középvízhozamai között (3. ábra), és a kapott görbéről leolvastuk a Szinva ismert 10 napos középvízhozamainak a Garadnán megfelelő egyidejű közép vízhozamokat. Ezzel az eljárással meglehetős pontossággal tudtuk pótolni a Garanda 1951—59. évi hiányzó havi középvízhozam adatait. A kapott értéket az I. táblázatban közöljük. A vizsgált években a Garadna középvízhozama 0,215 m

3/s, a Szinváé 0,366 m

3/s volt. À Garadna domborzati vízgyűjtője 36,3 km

2, a Szinváé pedig 16,4 km

2. Ennek ellenére a Szinva középvízhozama kereken 1,7-szerese a Garadnáénak. Az átlagos havi középvízhozam legnagyobb értéke áprilisban 0,373 m

3/s, legkisebb értéke szeptemberben 0,114 m

3/s. A havi középvízhozam 1958 júniusában volt a legnagyobb (1,46 m

3/s) és 1954 februárjában a legkisebb (0,045 m

3/s). A középvízhozamok 12 éves idősora a tározási vizsgálatok céljára még mindig rövid. Céltalannak és elavultnak tartjuk azt az eljárást, amely a havi csapadékösszegekből valamilyen önkényesen felvett lefolyási tényező segítségével határoz meg havi középvízhozamokat, különösen, ha a vízgyűjtő karsztos jellegű. A tározás számításánál a Bódva szendrői szelvényének hosszú idejű vízhozamösszegző görbéjét is felhasználtuk. A Garadna rövid idősora alapján számított tározótérfogatot átszámítottuk az ugyanazon évek idősorából, és a tározás szempontjából mértékadó éveket tartalmazó hosszabb adatsorból Szendrőre meghatározott térfogatok közötti arány alapján. Megvizsgáltuk a száraz évek vízhozamainak alakulását is. Az éves tározó méretezéséhez szükség van a legszárazabb 12 hónapos időszak (nem naptári év) középvízhozamára. Az 1951 — 62. évek legszárazabb 12 hónapos időszaka 1961. március 1-től 962. február 28-ig terjed és középvízhozama KÖQ = 0,100 m

3/s volt. Mértékadónak bizongult még kedvezőtlen vízhozameloszlás folytán az 1953. március 1-től 1954. február 28-ig terjedő időszak is. Kisvízhozamok szempontjából tehát az 1961. év mértékadónak tekinthető. A tározó feletti mérőműtárgy szelvényében az október 23-tól november 2-ig levonuló rendkívüli kisvizeket megmérték. A legkisebb mért vízhozam 36 l/s, a vízhozamgörbe alapján számított Qmín = 30 l/s. Hasonló kisvizeket csak 1950. augusztus 18 — 23. között észleltek. A nagyvízhozamok meghatározásában elég nagy a bizonytalanság, a feljegyzések alapján csak azt állapíthatjuk meg, hogy komoly árhullámok, főleg nyáron és ősz elején rendkívüli csapadékok hatására jelentkeztek. A Szinván és a Garadnán egyaránt egyik legszélsőségesebb árhullámnak tekinthető az, amely az 1958. június 11 —13. közötti rendkívüli csapadékot követte. A Garadnán ebben az időben nem voltak mérések, de a tározó árapasztó bukójánál észlelt vízállásokból következtetve a kilépő hozam maximuma 6,35 m

3/s lehetett. Mivel az árhullám a tározóban ellapul, a tározó feletti szabad szelvényben ennél jóval nagyobbnak kellett lennie a tetőző