Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Ipartelepek vízgazdálkodása 47 3. ábra. Tomlinson-féle cellulózgyártás folyamatábrája Bild 3. Prozessdarstellung der Tomlinsonschen Zellulosefabrikation A legnagyobb eredményeket ezen a téren a cellulóziparban érték el, hol mind a két probléma nagy horderejű. Az újabb eljárásoknak sikerült ezeket részben vagy teljesen megoldani; szennyvíz egyáltalán nem keletkezik, a vízszükséglet csak a veszteségek pótlására csökkent. Mind a két új technológia a cellulóz feltárásához használt kalciumszulfit helyett más vegyületet alkalmaz, mely lehetővé teszi a vegyület visszanyerését és regenerálását. A Tomlinson-eljárás, melyet már több nagy üzemben használnak [23], a megfelelő magnézium-sóval dolgozik. A gyártás és regenerálás ennél az eljárásnál az alábbi fokozatokból áll (3. ábra): 1. magnéziumos főzősav készítése a regenerált vegyszerekből, 2. a faköszörület feltárása a főzősavval, 3. a cellulóz elválasztása a folyadéktól, 4. a folyadék semlegesítése a regenerált MgO-val, 5. a semlegesített folyadék besürítése, 6. a besűrített folyadék elégetése, 7. MgO kinyerése a hamuból, 8. a kén kinyerése az égési gázokból. A módszer a meglevő gyárak teljes átépítését kívánja meg, ezzel szemben az áruminőség is javul, a vegyszerszükséglet pedig jelentéktelen mennyiségekre csökken. A másik hasonló eljárás kalcium helyett ammóniumszulfittal dolgozik. 1954ben az USA-ban 9, Kanadában 4 üzem dolgozott már ezzel a technológiával. Az eljárás előnyei az irodalom szerint, hogy: kisebb a kénfogyasztás, rövidebb a főzési idő, kevesebb gőz kell, a készülő sav egyenletesebb, ennek következtében az