Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata

396 Hernády .4.—Starosolszky Ö. a. 300 m

3/s-nál kisebb vízhozamnál az erőmű minden vizet hasznosít; b. 300 és 950 m

3/s között az erőmű is működik és a duzzasztómű vízszállítása külön nehezen határozható meg; c. 950 m

3/s fölötti áll apot rövid ideig tart és egyáltalán nem permanens még a mintegy 4 órás igénybevevő vízhozammérés ideje alatt sem. A vízhozamméréseket ezért vagy az erőmű üzeme közben végeztük és az erőmű vízhozamát a turbinák kagylógörbéje alapján a teljesítményadatok birtokában a mért értékből levontuk, vagy a mérések idejére néhány esetben az energiatermelést leállították. Az említett nehézségek ellenére sikerült elsősorban az átbukásra megbízható vízhozamértéket meghatározni és belőlük vízhozamtényezőt számítani. A vízhozam számítására szabad átbukásnál a képletet használtuk, ahol M

l az átbukási tényező, L a gát koronahossza, h az átbukási magasság a korona felett, v az érkező sebesség és g a nehézségi gyorsulás. Érdemes megjegyezni, hogy az érkező sebesség figyelembevétele nélkül erősen szóródó eredményeket kaptunk, míg az érkező sebesség figyelembevételével elég jól összevágó átbukási tényezőket kaptunk, amelyek átlagértéke 1,68. Az alsó átfolyásra Q = M

2LaH

1

2 képlethez határoztuk meg az M

2 átfolyási tényezőt. A képletben a a táblaemelés (zsilipnyitás mértéke) és а Я a felvíz és alvíz különbsége. 19. ábra. A tiszalöki alvizi vízhozamgörbe a mérési pontokkal Fig. 19. Tailwater rating carve at Tiszalök showing the observation points