Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

3. füzet - II. Hernády Alajos-Starosolszky Ödön: A tiszalöki vízlépcső helyszíni ellenőrző vizsgálata

394 Hernády .4.—Starosolszky Ö. A mederfelvételeket a parti jelek révén állandósított keresztszelvényekben echográffal, illetve szondázással (csörlővel és ingával) hajtjuk végre. A mederviszonyokra mintaként az 1963. nyári felmérés adatait a 15. ábrán mutatjuk be. A mederfelvételek két veszélyes helyet mutattak ki: a felvízen az erőmű és duzzasztómű pillér orránál keletkezett kimosás, elsősorban azért, mert a bal parton nem volt meg a turbinák egyenletes vízemésztését biztosító szelvény (vagy 16. ábra. Az erőmű és a duzzasztómű elválasztó pillér felvízi orránál keletkezett kimosás változása és fokozatos megszűntetése. Fig. 16. Changes and gradual control of scour at the headwater end of the separation pier between the weir and power station eredetileg se ásták ki, vagy feliszapolódott) ; az aluizeri a duzzasztómű alatt kereken 100 m-re a tervezett fenékszint alatt 8—9 m-es kimosás keletkzett. Míg az alvízi meder a felmérések szerint nagyjából állandósult, addig a felvízi erősen mélyülni és terjedni kezdett, mint a 16. ábrán látható 1961. évi mederfelvételek igazolják. A későbbiekben ismertetett áramlásmérések is igazolták a kimosás veszélyes jellegét. Megszüntetésére az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság tokaji szakaszmérnöksége a keresztszelvényfelvételek alapján több lépésben kőszórást végzett, amely megakadályozta a kimélyülés folytatását. Az áramlási viszonyok felderítését így a mederváltozások is megkövetelték [13]. A mérésekhez az Ott-cég Muldedag nevű, vízszintes iránynak a mágneses