Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 27 vízmennyiségből esetleg több üzem, intézmény vízellátását biztosíthatjuk. Az észszerű, takarékos vízgazdálkodás példája az 53 millió Ft beruházással most épülő pécsi városi szennyvíztisztító telepnél alkalmazott gyakorlat, ahol a tisztított szennyvíznek az erőműnél salakeltávolításra történő felhasználása feleslegessé teszi újabb vízkészletek igénybevételét, új víztermelőtelep építését. A jövő vízgazdálkodásának egyik fő elve az ipari és lakótelepek vízgazdálkodási üzemei közötti építési és üzemi kooperáció szélesítése, a különböző népgazdasági ágazatok közös érdekeinek összehangolása, közös célú, komplex vízi létesítmények építése. A kooperáció gyakorlati megvalósításának érvényesülnie kell az üzemen belüli vízgazdálkodásban, a különböző üzemegységek között is a víz lépcsőzetes felhasználása útján. E kooperáció nálunk alig alkalmazott szélsőségei alakultak ki egyes iparilag fejlett országokban, ahol a vízellátás és szennyvíztisztítás közel zárt folyamattá alakul a szennyvizek költséges tisztítás után történő ismételt felhasználásával. Üjra és újra regenerálják a szennyvizet a Ruhr vidék nagy ipari üzemei, hogy azokat ismét felhasználják a vízben szegény terület iparának vízellátására, sőt egyes esetekben ivóvíz céljára. Az ipari vízgazdálkodás jelentőségének felismerése késztette a Kormány Gazdasági Bizottságát, hogy határozatot hozzon az üzemi vízgazdálkodás szabályozására. A vízellátás és csatornázás továbbfejlesztéséről szóló 1/1963. sz. G. B. határozat végrehajtása tárgyában kiadott utasítás szerint „a vízigényes iparágakban — elsősorban a villamos-energiaiparban, a kohászatban és a vegyiparban — a) a vizek fokozott visszaforgatásával, b) a rendelkezésre álló vízmennyiségnek a különböző munkafolyamatokban való ismételt felhasználásával, c) kevesebb friss vizet igénylő gyártási eljárások bevezetésével a vízfelhasználás csökkentésére kell törekedni". Az említett határozat az ipari üzemek céltudatos és tervszerű vízgazdálkodásának alapjait teremti meg. Gondoskodik az ipari tárcáknál és a nagyobb üzemeknél vízgazdálkodási felelősök kijelöléséről. Ezúton lehetővé válik az üzemek vízgazdálkodási ügyeinek szervezett irányítása, a felhasznált vizek rendszeres mérése, a víztakarékosság betartásának ellenőrzése, az üzemi vízgazdálkodási nyilvántartások vezetése és az üzemi vízgazdálkodási tervek kidolgozása. A lakótelepek vízmüveiből történő ipari vízelvonás csökkentését segíti elő a lakótelepek minimális víznormáinak megállapítása. 1965-ig kidolgozzuk a településeken a lakosság céljára biztosítandó ivóvízfogyasztási normákat és új ipari fogyasztókat csak az esetben lehet közüzemi vízművek útján ellátni ivóvízzel, ha a lakosság megállapított fogyasztási igénye biztosítva van. Ellenkező esetben az ipari üzemnek saját vízbeszerzés, vagy közüzemi ipari vízmű útján, illetőleg ha ilyen lehetőség nincs, a városi vízmű fejlesztéséhez való hozzájárulással kell biztosítania a termeléshez szükséges, nem ivóvízminőségű vizet. Kormányhatározat intézkedik olyan vízdíjrendszer kidolgozásáról is, amely ösztönzőleg hat a víztakarékosságra, a gazdasági mutatókra, a vállalati eredményre és azt közelítően a vízfogyasztás mértékének megfelelően befolyásolja. A vízdíjnak szükségszerűen progresszívnak kell^ lennie, fogyasztási túllépés esetén büntető jelleggel, hatványozott mértékű költségemelkedést, megtakarításnál pedig csökkenő vízdíjat, esetleg a takarékosságban eredményesen közreműködők céljutalmazását kell eredményeznie.