Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - VI. Tavy Lajos: A holland Delta-Terv munkái

346 Ismertetések elhelyeznek a cső közelében, meghatározott távolságban egymástól. Mérik az időt, mialatt a nyomjelző az egyik ellenőrző ponttól a másikig ér és így meghatározzák haladási sebességét. Amennyiben a vezeték átmérője a vizsgált szakaszon változatlan és a vízbetáplálás egyenletes, a sebességnek minden két ellenőrző pont között ugyanolyan értékűnek kell lennie. Ahol ez a feltétel nem áll fenn, vagyis a sebesség a számítottnál kisebb értékű, ott vízelszökés esetével állnak szemben. Az elszivárgás helye az illető szakasz elejétől mérve számítással határozható meg [5]. A biztonsági előírások szem előtt tartásával elérhető, hogy a fajlagos aktivitás a csőben — folyamatos betáplálás mellett — egytizede legyen az ivóvízre megengedett határértéknek. Angliában üzem alatt levő csővezeték vizsgálata esetén mind az izotópoldatot, mind a hozzáadott vizet igen erősen klórozzák. Ezáltal nemcsak az esetleges bakteriális szennyeződéseket előzik meg, hanem azt is elérik, hogy a víz — bizonyos ideig — ivásra teljesen alkalmatlanná válik. Az ismertetett nyomjelző-betáplálási rendszer turbulens vízmozgást tételez fel a csőben (kb. 500 l/óra vízhozam 10 cm átmérőjű csőben), ekkor ugyanis a radioaktív oldat kevésbé húzódik el a cső mentén. Lamináris áramlási körülmények között a jelzőanyag elhúzódása teljesen lehetetlenné teszi a fent leírt sebességmérést. Ha a turbulencia nem biztosítható, a betáplálást más módon végzik: a vizsgált csőszakasz mindkét végét lezárják és középen adagolják a vizet, valamint a radioaktív nyomjelzőt. A beadagolás helyétől egyenlő távolságban mindkét irányban egy-egy G—

M csövet helyeznek el a cső közelében. Ha csak az egyik G—

M cső jelez sugárzást, az elszivárgás helye azon az oldalon van. A lezárt csőszakasz hoszszának változtatásával jó közelítéssel meghatározható a szivárgás helye. Üjabban azt az eljárást is használják kis áramlási sebesség esetén, hogy Co—60 izotópot tartalmazó gumi-gömböcskét juttatnak a csőbe a vízbetáplálás helyén. A gumigömb a vízzel együtt mozog és így sugárzásméréssel meghatározható mozgásának iránya és sebessége. A módszer fő előnye, hogy zárt sugárforrás alkalmazását teszi lehetővé. Ugyanis abban az esetben, ha a sugárforrást vízzáró burkolattal látják el, a mérés üzem alatt levő csőszakaszán is akadály nélkül végrehajtható. Ehhez hasonló az az eljárás, melynél Na—24 izotópot tartalmazó, vízzáró burkolattal ellátott kis úszót készítenek és azt a szivárgás szempontjából gyanús és előzetesen lezárt csőszakaszba helyezik. Mivel a csőben csak az elszivárgás következtében állhat elő vízmozgás, az úszó a szivárgás nagyságától függően kisebb, vagy nagyobb sebességgel a törési hely felé mozog és a nyílás előtt megáll. A szivárgás helyét így egész pontosan meg tudják állapítani a földtakarás és az útburkolat megbontása nélkül [8]. Megemlítjük, hogy földbe süllyesztett víztartályok szivárgási helyeinek felderítése is sikeresen végrehajtható a csőhibakeresésnél említett izotópfajták felhasználásával (pl. Na—24-gyel). A tartályt feltöltik a radioaktív oldattal, majd bizonyos idő után kiürítik és kiöblítik. Ezután hordozható sugárzásmérővel „végig tapogatva" a falakat és a feneket, állapítják meg az átszivárgás helyét. A radioaktív izotópos csőhibakeresés hozzávetőleges költségeit úgy kaphatjuk meg, ha az 1 km-re eső izotópszükségletet és munkabért vesszük alapul. Az ólomtartály, keverőedény, szerszámok stb. árát csak részben vesszük figyelembe. Pl. egy 30 cm belső átmérőjű és 1 km hosszú csővezeték köbtartalma 70,65 m

3. Irodalmi adatok szerint 1 m

3 vízre 1,5 mC J—131 izotópot számítva az izotópszükséglet106 mC. Ezt 20%-kall megnöveljük, tekintettel a gyors lebomlásból eredő veszteségekre. Az így megnövelt izotópszükséglet: 127 C. 1 mC NaJ izotópoldat ára kb. 16 Ft. Az izotópköltség tehát kereken 2000 Ft. Egy mérnökből, egy technikusból és két segédmunkásból álló személyzet napi teljesítménye, ugyancsak irodalmi adatok szerint 3—400 m. Felvéve 3 nap/km előrehaladást, az 1 km-re eső munkabér kb. 700 Ft. Ehhez hozzávéve a felszerelés költségének arányos részét, 1 km 30 cm átmérőjű cső felülvizsgálata 3500 Ft körül mozog. Ebben nem szerepel a sugárzásmérő berendezés ára, azonban így is látható, hogy az eljárás költsége sokkalta kisebb, mint 1 km csővezeték kibontásáé és visszafemetéséé. Célszerű lenne az ismertetett mérési eljárásokat a fővárosi, vagy valamelyik vidéki víz- és csatornamű területén jelenleg használaton kívüli vezeték-, vagy csatornaszakaszon kipróbálni és a liazai, illetve a helyi viszonyoknak legjobban meg-