Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Az ipartelepítés vízgazdálkodási kérdései 23 állapítani a biztosítottság mértékét, figyelembevéve a vízfelhasználók hiánytűrését is. A biztosított vízhozam mértékadó tartósságát az országos tervezésben az ipari vízhasználatokra a szeptemberi 95%-os tartósságú, a mezőgazdasági vízhasználatokra az augusztusi 85%-os tartósságú vízhozamban állapítottuk meg. Az egyedi tervezésnél azonban a létesítmény méretezésének alapjául szolgáló vízhozam tartósságát, a konkrét feltételeknek megfelelően kell megállapítani, figyelembevéve azt a körülményt, hogy a vízhasználatok jellegét, időbeli ingadozását illetően megkülönböztethetünk feltétlen, feltételes, időszakos és ideiglenes vízhasználatokat. Korábban általában csak a termelés és a fogyasztás egy-egy jellegzetes mozzanatát elemeztük és ezeket vetettük egybe. Nagy városok és ipartelepek esetében, amikor a vízfogyasztás a természetes készleteket lényegesen meghaladja, csak a fogyasztási és termelési oldal időbeni változásának részletes elemzésével lehet a létesítendő vízmű helyes méretezését megállapítani. A természetes vízhozamok és a vízfelhasználás időbeni ingadozásának ilyen egybevetése előtérbe helyezi az időszakos vízhiányok fedezésére nemcsak a tározás, hanem csúcsvízmű építésének lehetőségét. Ilyen csúcsvízműként létesül a miskolci Keleti (Arnóti) Vízmű is. Ezek a vázlatosan ismertetett gondolatok is érzékeltetik a nagy térségi és üzemi vízgazdálkodás kölcsönös kapcsolatát, ami arra kötelezi a vízgazdálkodókat, hogy a vízháztartás vizsgálatában a hidi-ológiai feltételek tér és idő keretei mellett, kijelöljék a vízfelhasználás gazdaságilag indokolt tér- és időkereteit is és részletesen elemezzék ezek kölcsönös kapcsolatát. IV. AZ IPARI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS IPARTELEPÍTÉS A vízfelhasználás ágazati és területi megoszlásának vizsgálata ad megfelelő alapot ahhoz, hogy a térben és időben változó vízkészleteket össze tudjuk hangolni a népgazdaság egyes ágazatai részéről az ország különböző területein jelentkező vízigényekkel. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízigények ágazati megoszlását vizsgálva (I. táblázat) megállapítható, hogy az ország vízkészletének legnagyobb állandó jellegű fogyasztója az ipar. Népgazdaságunk szerkezetének átalakulásával, az ipar vezető szerepének kialakulásával együtt a vízgazdálkodás ágazati szerkezetében is végbement az a változás, ami a sűrűn lakott, iparilag fejlett országokban általában törvényszerű. A vízgazdálkodásban is vezető szerepe van az iparnak, éspedig nem csupán a vízfelhasználás mennyiségét illetően, de a vízminőség kulcsa is az ipar kezében van. Egyetlen vaskohászati üzemünk, a Lenin Kohászati Mű napi vízforgalma közelítően annyi, mint Budapest átlagos vízfogyasztása. Egy 6000 m

3/nap szennyvizet kibocsátó konzervgyár —• ilyen például a kecskeméti —• olyan mértékű vízszennyezést okoz, mint egy 40 000 lakosú város. Az országos adatokat tekintve a felhasznált összes évi vízmennyiség í9%-a esik az iparra, 9%-a az ivóvízellátásra, s ez az arány 1980-ra 52, illetőleg 7,3%-ra változik. A kritikus vízhozamokat tekintve azonban az ipari és ivóvízigény aránya az összes vízfelhasználáson belül kisebb, mint a felhasznált vízmennyiségeken belül. A vízhozamot — az időegység alatti vízfelhasználást — tekintve ugyanis az öntözés vízigénye már most is, a jövőben pedig még inkább meghaladja az ipari és lakótelepi vízigényeket, de míg az utóbbiak állandó jellegűek, általában egész éven át, vagy az év túlnyomó részében jelentkeznek (a legtöbb iparágban évi 303 napos vízfelhasználással számolunk), a mezőgazdaság vízigénye csak a tenyész-