Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - VI. Tavy Lajos: A holland Delta-Terv munkái

Csapadék beszivárgás és víztermelés kapcsolata 305 A rétegkibúvások zömét több méter vastag vízzáró, vagy rossz vízvezetó képességű agyag-, iszap-, és lösztakarók fedik. Ennek alapján —- a vízháztartási vizsgálatokat megelőzően — többen azon a véleményen voltak, hogy a rétegvizek jelentős része semmiesetre sem származhat a területre eső csapadékból [16 és 17]. Ezzel szemben a Pécsi-medencén túlról érkező vizeknek, valamint a vetők és szerkezeti vonalak mentén feltörő mélységi vizeknek más feltételezés szerint elsősorban a peremeken, a Mecsek lábánál a mélybe szivárgó vizeknek a rétegek vízpótlódásában már nagyobb szerepe lehet. A bevezetőben ismertetett egymással ellentétes vízpótlódási elméletek tehát ez esetben is képviselve voltak. A jelentősebb helyi csapadék-beszivárgás lehetőségét elvető elméletek a vízháztartási vizsgálatok alkalmazhatóságát is vitatták. Ezért még a-vízháztartási vizsgálatok megindítása előtt, majd ezt követően is, a helyi csapadék-beszivárgás és a tortyogói víztermelés kapcsolatának megvilágítására összehasonlító és korreláció-számításokat végeztünk. A következőkben ezeket a számításokat és azok eredményeit ismertetjük. 3. A vizsgált időszak kiválasztása és a felhasznált adatok Az ismertetett vízföldtani adottságok alapján — a helyi csapadékbeszivárgás lehetőségét elfogadva — azt gondolhatnánk, hogy a csapadék-magasság és az évtizedeken át vízhiánnyal küzdő Pécsi Vízmű tortyogói víztermelésének adatai között könnyen kimutatható összefüggést találunk. Ezzel szemben a kapcsolat meglehetősen rejtett, ugyanis az üzem sajátságos körülményei miatt egy-egy víztermelési érték több befolyásoló tényező függvénye. A helyzet szemléltetésére elég a Pellérdi-kútcsoport bekapcsolása előtti (az 1956. évet megelőző) egyszerűbb üzemi viszonyokra utalnunk. Ekkor ugyanis a tortyogói kutakat csak a Tettye-forrás hozamától függően kapcsolták a termelésbe. (A Tettye vizének hálózatba juttatása ugyanis gazdaságosabb és az üzem szempontjából is kedvezőbb, mint a tortyogói víztermelés.) A Tettye vízszállítása pedig — mint már említettük — igen tág határok: 220 és 60 000 in

3/nap között változik. Kis hozamoknál tehát a Tettye szerepe a város vízfogyasztásához viszonyítva (mely pl. 1950-ben átlagosan 5800 m

3/nap volt) elhanyagolható, míg nagy hozamoknál — még a Tortyogói-kútcsoport üzemének teljes kikapcsolása estén is — a forrás vizének jelentős része felhasználatlanul távozik. Ezért a tortyogói víztermelés az időjárási és más, a vízigényt általában befolyásoló állandó és esetlegességi tényezőn túl elsősorban a Tettye vízhozamától, továbbá a bekapcsolt kutak számától, az utóbbi években pedig a Pellérdi-kútcsoport üzemi viszonyaitól is függ. Példaként a 4. ábrán negyedévenkénti részletezéssel az 1935—1948 közötti 14 év csapadék és víztermelési adatait, valamint a Tettye hozamának változását mutatjuk be. Ezen időszakban a Pellérdi-kútcsoport még nem volt meg és a Tortyogónál is változatlanul csak 11 kút (I—XI.) működött. Figyelembe véve, hogy a tortyogói víztermelés adatainál ennél hosszabb viszonylag „homogén" idősort az üzemi és a meteorológiai adatok hiánya, ill. hiányossága miatt kitűzni nem lehetett, vizsgáljuk meg ezen időszak jellemzőit. Először is megemlítjük, hogy a Tortyogóhoz közeli és adataival a 4. ábrán is szereplő szentlőrinci meteorológiai állomásra vonatkozóan az évi csapadék sokéves (1901—1950. évekre számított) középértéke 709 mm. A vizsgált 14 év csapadékának évi átlaga pedig 722 mm, tehát csupán 1,5%-kal több, mint a sokéves átlag. Az ezen időszakra tehető megállapítások tehát meteorológiai szempontból általánosíthatók. A 11 működő kút vízszolgáltatásának jellemző adatait a II. táblázatban foglaltuk össze. A legkisebb kútmélység 141,7 m, az átlagos mélység pedig 197,4 m. A kutak közös jellemzője az, hogy kiképzése szerint valamennyi a „B" vízadóréteget csapolta meg, a VI. és VIII. kút ezenkívül még az „A" réteget is. Öt kút (IV., V., VI., VII. és X. kutak) rétegsorát a közölt földtani szelvények is tartalmazzák. Mindegyik kút több helyen van szűrőzve (min. 3, max. 9). Ennek ellenére az 1959-ben végrehajtott kútvizsgálatok [18] szerint vízbeáramlást általában csak a felső szűrőknél, vagy tömszelence meghibásodás esetén a felső rakatváltásnál tapasz-