Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - V. Entz Béla: Tanulmányok a Balaton jegének megismeréséhez

TANULMÁNYOK A BALATON JEGÉNEK MEGISMERÉSÉHEZ DR ENTZ BÉLA

1 Az elmúlt 16 év folyamán (1946—1962 között) számos alkalom nyílt a Balaton jegén, főként Tihany körül, több alkalommal azonban a tó távoli pontjain is megfigyelések végzésére. A Balaton jegéről már a Lóczy-féle Balaton-kutatás idején monografikus összefoglalás készült (Cholnoky 1907, 1909), mely néhány tél megfigyelése alapján valóban mélyrehatóan ismerteti a Balaton jegének legfontosabb tulajdonságait. Azóta a Balaton jegéről még néhány részletkérdést felölelő tanulmány jelent meg (Entz 1960; Entz—Lukacsovics 1957; Entz—Fillinger 1961, 1962; Lukács 1934, 1935). A jég kialakulásának és pusztulásának körülményei és a kialakult jégtakarónak a jelenségei olyan változatosak, hogy vizsgálataim során szintén évről évre újabb megállapításokra nyílt alkalom. Jelen tanulmányomban ezekről a vizsgálatokról szeretnék összefoglaló képet nyújtani, melynek során különösen a befagyási és jégolvadási jelenségekre, továbbá a jégpáncélban keletkező repedésekre kívánok kitérni. 1. Hefajjyás Amikor a tó teljesen szélcsendes időben fagy be, a víz felszíne egészen sima, vékony jégréteg alakul ki. Gyakran előfordul,hogy a friss, 0,Г>—3 cm vastag jeget feltöri a szél. A vízmozgás hatására a jég először rugalmasan meghajlik, valósággal hullámzik, majd igen magas csilingelő hangot adva kis jégtáblákká töredezik széjjel. A jég vastagságával arányosan változik az összetört táblák átlagos nagysága is. 0,5—1 cm-es jégvastagság mellett kb. 100—200 cm

2-es, 2—3 cm-es jégtáblák mellett már kb. 500—1000 cm

2-es felületű jégtáblák keletkeznek. Ennél erősebb (4—5 cm-es, vagy még ennél vastagabb) friss jég rendesen már ellenáll a szél támadásának. Az összetöredezett táblák általában sokszögletűek (1. ábra), többnyire izodiametrikusak. A táblácskák azután cserépzsindelyek módjára szorosan egymás mellé tömörülnek, miközben egyik részük kiáll a vízből, nagyobb részük pedig lenyúlik a víz alá. A táblák síkja a vízszintessel általában 40—60°-os szöget zár be, mely szög nagysága a táblák nagyságával is változik. Máskor a táblák felcsúsznak a fel nem szakadt jég szélére, ahol vízszintes helyzetben egymásra halmozódnak. Az is gyakori jelenség, hogy egyes felcsúszott jégtáblák több méterre (néha 20—50, sőt több száz m-re is) bejutnak a sima 1 Dr. Entz Béla, a Tihanyi Biológiai Intézet igazgatóhelyettese, Tihany.