Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

2. füzet - IV. Markó Iván: Repülőterek víztelenítése

Repülőterek víztelenítése 247 A kezelöpályák ugyancsak legfeljebb 3%-os eséssel készülhetnek, de a lekerekítő sugár már 1 km-re csökkenthető. Ugyanezek érvényesek a parkoló helyekre is. A futó-, guruló- és kezelőpályák betonfelületeihez csatlakozó oldalsávokon túl fekvő területeken legfeljebb 10%-os lejtést engedhetünk meg. A fentiekből kitűnik, hogy a repülőterek helyének kiválasztásakor és a tereprendezés megoldásakor a víztelenítés szempontjából igen fontos lejtésviszonyokat mind szem előtt kell tartani. Felmerül még az a kérdés, hogy mekkora területsávon kell az előzőekben megismert lejtésviszonyokat biztosítani. A legalább 2,4 km hosszú beton futópálya két végéhez 300—300 m hosszú gyepes túlfutóhelyet kell még csatlakoztatni, tehát a futópálya legkisebb hossza 3 km lesz. Legkisebb szélességét meghatározza a 45—60 m széles betonpálya két oldalához csatlakozó 120—120 m széles gyepesített pályabiztosító sáv. A futópályán kívül guruló- és kezelőpályákat is létesítünk átlag 45 m szélességgel 15 m-es betonsáwal. A leállóhelyeket 25 m átmérővel és kétoldalt egyenként 2,5 m-es oldalsáwal alakítjuk ki. Ezeknek a leállóhelyeknek egymástól való legkisebb távolsága 86 m lehet. A következőkben külön-külön tárgyaljuk a repülőterek gyeppel és szilárd burkolattal ellátott felületeinek víztelenítési módszereit. 2. A repülőtér gyepfelületének víztelenítése Repülőtér gyepfelületének víztelenítését úgy kell megoldani, hogy annak minden pontján minden évszakban a légiközlekedés korlátozás mentesen biztosítva legyen. Ennek érdekében meg kell akadályoznunk a pálya olyan mérvű elnedvesedését, ami már a teherbírás rovására megy. Az elnedvesedést csapadék-, talaj- vagy kapillárisvizek okozhatják. Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy a gyepesített pályafelületeket ne szárítsuk ki túlzott mértékben, mert a növényzet — mint már azt az előzőekben említettük — a talajnedvesség hiányában kipusztulhat. A repülőterek gyepfelületéről 1—2 óra leforgása alatt le kell vezetni a ráhullott csapadékvizet, meg kell gátolni a magas talajvízállást és a kapilláris felemelkedést, valamint a kül- és árvizek betörését. Repülőtereken a q fajlagos esővízhozam előfordulási valószínűsége (1. oszlop) és ismétlődése évenként (2. oszlop) repülőterek felszíni víztelenítésének racionális számításához az alábbiak: 1. Hézagmentes burkolattal ellátott futó-, guruló- és kezelőpálya 25— 50 4—2 2. Az 1. alatti pályák gyepesített oldalsávjai 50—100 2—1 3. Mellék-területek, amelyeken forgalom csak kivételesen van 100—200 1—% Minden körülmények között meg kell akadályozni a vízállások (tócsák) keletkezését, mert ezek a repülés üzemét súlyosan veszélyeztetik. Olyan víztelenítési megoldásra kell törekedni, amely mellett elsőrendű repülőtereken — a